4 thoughts on “Ipolytarnóciak emlékei II.

  1. Egész egyszerűen nem tudok betelni azzal, mennyire hasonlít ez a vidék – a házak, a kerítések, a virágok, a járda – a somogyi tájhoz.
    Csak ott dombok vannak hegyek helyett…

  2. Számomra a gyermekkorom idézi ez a pár kép. Főleg a Bory kúria képei a kedvesek, mert ott éltem 18 éves koromig. Az lenne jó, ha nem sokat változna a falu képe, csak a régi házakat felújitanák! Sokkal szebbek és a faluhoz illőbbek,mint a mai kor építményei. Az is jó lenne, ha a laktanyának találnának megfelelő hasznosítást, ami a falu érdekeit szolgálná! Sok sikert a faluvezetésnek, váljanak valóra terveik, és ne érje több természeti csapás e szép kis szülőfalumat! Gyetainé, Margó

  3. Sziasztok földijeim! Nagyon örülök,hogy van akik foglalkoznak kicsinyfalummal ami mindég a szivem csücske marad…Köszönöm nektek!

  4. Sokszor végignézem a fotókat és mindinkább azt látom, hogy a régi fényképek szebb faluképet mutatnak mint a valóság.
    Nem beszélve az emberekről. Csupa élet mindenütt- és amit a valóságban látok arról inkább nem írok semmit. Gyönyörű vidék, világhír, jó levegő és a kanyaron túl nyomor, éhezés, pusztuló otthonok.Csak néhányan gondoljuk úgy, tenni kellene valamit! Lehet hogy mi járunk rossz úton, és hagyni kelle elmerülni az egészet az unalom és a közöny egyhangú hanyatlásában. Bár nem vagyok tőzsgyökeres még is fáj emiatt a szívem, sajnálom azt ami már soha többé nem lehet.
    V. Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.