A fejlődő Salgótarján I. (kortörténet)

Részletek -néhol átszerkesztve- egy 1963-ban megjelent városi kiadványból – köszönet érte Révai Péternek –

ELŐSZÓ

Országgyűlési képviselő és helyi tanácsok vá­lasztására készül az ország. Ebből az alkalomból a 4 év alatt végzett munka egy részét mutatjuk be e kiadványunkban városunk lakóinak.

Mi a legfőbb politikai jellemzője a szorgal­mas munkával eltöltött elmúlt négy esztendő­nek?
A szocializmus építésének új szakaszába lép­tünk. A mezőgazdaság szocialista átszervezése történelmi jelentőségű győzelem, amelyből Sal­gótarján város üzemi, hivatali dolgozói is igen derekas munkával vették ki részüket. – Le­raktuk hazánkban a szocializmus alapjait, a szocializmus győzött a népgazdaság minden ágá­ban. A szocializmus anyagi-technikai bázisa állandóan szilárdul. A szocialista termelési viszo­nyok uralkodóvá váltak, örökre megszűntekazok a körülmények, amelyekben egyik ember a másikat kizsákmányolhatta. Megváltoztak hazánk osztályviszonyai. Fejlődött társadalmi ren­dünk, szilárdult munkáshatalmunk. – A szocialista kultúrforradalom eredményei, a marxis­ta-leninista ideológia térhódítása, a szocialista tudat formálásában kedvező feltételeket terem­tett.

A szocialista forradalom a magyar nép törté­nelmének legjelentősebb győzelme népünk boldogságának, jólétének forrása és biztos záloga. Új történelmi feladat megoldása vár népünkre: a szocializmus teljes felépítése.

Az elmúlt négy év alatt a mi szűkebb hazánk: Salgótarján is ugrásszerűen fejlődött. Jelentő­sen fejlődött városunk ipara, legtöbb üzemünk­ben megkezdődött az egyes üzemrészek rekonstrukciója, üzemeinek jövője megalapozott. A ter­melés volumene valamint exporttermelésünk jelentősen növekedett. Az utóbbi években na­gyobb gondot fordítottunk a termelékenység növelésére, főként a műszaki fejlesztés útján.

Gazdasági építő munkánkban egyre nagyobb területet foglalt és foglal el a városfejlesztés, a lakásépítés és a kommunális beruházás. A má­sodik 5 éves terv során az ez irányú beruházások összege számottevő. Felépül a megyei kórház, a kultúrház, szálloda, sajtószékház, gimnázium, általános iskola, a kenyérgyár, pártszékház, ipa­ri tanuló iskola.

Újjászületik a városközpont, új üzleti ne­gyed épül fel. Fejlődik a város kommunális ellátottsága. Az 5 éves terv végére üzemel az ipolymenti vízmű első szakasza, a közeljövőben elkészül a szennyvízhálózat fővezetéke, folyik az elektromos kábelfektetés.

Az 5 éves terv folyamán megépül a Tatár­árokban a városi strand jelentős része. Tárgyalások folynak a távfűtés megoldására a vízerőműből.

Városunk összkomfortosabb, tisztább és lé­nyegesen szebb lesz.

A városfejlesztés jelentősebb részben a régi egészségtelen városrészek lebontása útján va­lósul meg. Az 5 éves tervben kb. 240 egészség­telen lakást bontunk le, amelyek helyén vá­rosi közintézmények és több, mint 700 korsze­rű lakás épül fel.

A fejlődő város kulturális igényei, a szocialis­ta művelődés térhódítása új, megnövekedett feladatokat jelent a kultúrforradalom további kibontakozásában.

Városunk lakosságának nagy része elfogadja a szocialista kultúrát, egyre fokozottabb minősé­gi igényt támaszt kultúrpolitikánk iránt. A megnövekedett érdeklődés kielégítésére kulturális szerveink felkészültségét, városunk kulturális intézményekkel való ellátását növelnünk kell.

Az elmúlt négy év eredményei – összes­ségében nézve – nagyarányú fejlődést tanú­sítanak. Ezekben az eredményekben tükröződik városunk lakosságának aktív tevékenysége. Eredményeinket a dolgozók nagyszerű munka­sikerei, széleskörű társadalmi munkája és hasz­nos, megalapozott javaslatai alapján értük el, amelyekért ezúton is köszönetet mondunk. Meggyőződésünk, hogy ez az aktivitás és támogatás a jövőben még fokozódik az eddigi eredmények láttán és továbbra is közös erővel építjük, szépítjük városunkat.

Ennek a kiadványnak az a célja, hogy a számok nyelvén és képek segítségével igyekezzen bemutatni mennyit fejlődtünk 1958-tól napja­inkig az iparban, – egészségügyi, – művelő­dési, – kereskedelmi, – városrendezési, – stb. területen és melyek a legfontosabb feladatok a második ötéves terv hátralévő 3 évében. A szá­mok, grafikonok figyelmes tanulmányozása so­rán azt is meglát hatjuk, hol kell a munkánkon javítani, hol kell azt hatékonyabbá és még eredményesebbé tenni.

Ez a kiadvány legyen segédeszköz a fejlődés leméréséhez, legyen alapja azoknak a javasla­toknak amelyekkel az 1963 február 24-én meg­választandó országgyűlési képviselőket, tanács­tagokat munkába indítjuk. Legyen gondosan őrzött emlék szeretett városunk hatalmas ira­mú fejlődésének időben nagyon rövid, de ered­ményekben gazdag időszakáról.

Salgótarján, 1962. december

Sándor Elemér
a városi Tanács vb. Elnöke

Lakosság száma

1949               1960

Salgótarján                         22063           26622

Zagyvapálfalva                    4551             5004

1919 dicső emlékét őrzi az 1959-ben felavattott emlékmű

1960-ban Kádár János elvtárs látogatott el Salgótarjánba a bányásznapi nagygyűlésre

IPARI FEJLŐDÉS

Acélárúgyár

94 éves multra visszatekintő kohászati jelleg u vállalat. Uralkodó profilja a hidegen alakított acél­szalag és hozott drótféleségek. Kisebb volument kép­viselnek a kovácsolt áruk és öntvényféleségek. A gyár berendezései általában régiek, technikai szín­vonaluk alacsony. Csak 1959-ben indult meg korsze­rűsítési folyamat a hideghengermű fejlesztésével.

A hideghengermű ünnepélyes átvétele 1961-ben

Mintegy 300 millió forintot fordítottunk a korszerűsítésre. A fejlődésre jellemző, hogy a hengerlési se­besség tízszeresre növekedett és két új gépegységi; háromszorosát termeli a 21 db régi gépnek. A fejlesztés a hideghengerművel indult be és az eddigi ken felül még mintegy 1.50 millió Ft beruházással ötvözött, sav és rozsdaálló termékek gyártására is lehetőséget teremtettünk. További fejlesztés követ­kezik a huzalműben is. A mennyiségi fejlesztés mel­lett elsősorban a minőségi áruk arányának a növelé­se a cél, így több fémbevont huzal, hegesztőpálca anyag gyártására törekszünk importcsökkentés végett.

Csak technikai és technológiai fejlesztés vár a kovácsoló üzemekre és öntödékre. Különösen az át­szervezett mezőgazdaság gépigényének ellátása hatá­rozza meg feladatainkat, mivel a mezőgazdasági szer­számokon kívül géprészek, ekekormány lemezek, ta­lajmegmunkáló kések, szántóvasak gyártása folyik nagyobb mennyiségben.

Jelentős export programja van a vállalatnak. Míg 1960-61-ben kb. 5 %-át, 1962-ben már 10 %-át exportáltuk a termelésnek. Ez az arány 1963-ban kb. 14 %-ra növekszik. Új exportcikk a hidegszalag, ami már a Szovjetunióba, Indiába és Svédországba is el­jut.

Hengerműi részlet

A hengermű fejlesztése oly gyors volt, hegy ma már csak technikai importra szorul az ország és a belföldi ellátás mellett jelentős mennyiséget tudunk exportálni. A termelés célkitűzései mellett a vállalat sokat fordít a szociális, kulturális és munkavédelmi kérdések javítására. A munkahelyeken eszközölt biz­tonsági intézkedések hatására az ezer főre jutó bale­setek száma 2 év alatt 10-ről 3,5-re csökkent.

Üzemorvosi rendelőt szereltünk fel és mintegy 30 millió forintot fordítottunk szociális juttatásokra. Bővítve lett az üzemi konyha és étkezde, megnagyobbítottuk a kultúrotthonunkat. Tervbe van véve a műszaki klub létesítése, a már működő sport-klub mellett.

A vállalatra háruló feladatok megoldásánál sokat fordítottunk, a dolgozóink továbbképzésére és tanu­lására. Vállalatunk igyekszik megfelelő szakmai fel­készültséggel elébe nézni berendezéseink technikai fejlődésének.

Szénbányászat

Salgótarján város korábban szénbányászatáról volt ismert. Ma már nem a bányászat a fő meghatározó iparág a város területén. Jó lehet a nógrádi Szénbá­nyászati Tröszt üzemei a salgótarjáni szénmedencé­ben helyezkednek el, a város területén a széntermelés viszonylag nem jelentős. Salgótarjánban helyezkedik el a nógrádi Szénbányászati Tröszt, amely műszaki, adminisztratív állormányával a salgótarjáni járás terü­letén lévő üzemek irányítását látja el. A Tröszt részé­re 1962. évben új, modern irodaház épült a volt bá­nyarendészeti épület folytatásában, míg emeletráépí­téssel és átalakítással a volt bányakapitányság épüle­tét lakásokká alakították át.

A jelenleg üzemelő salgótarjáni üzemek termelé­sét mégis érdemes szóvá tenni. Míg 1953-bar 87 va­gon volt a termelés, 1959-ben 92, 1960-ban 102, 1961-­ben már 104, 1962-ben már 120 vagon/nap. A város­ban lévő ipari üzemek megkövetelték a szénbá­nyászattól az erőteljesebb termelést, ami a bányák korsze­rűsítését követelte meg. A ma művelés alatt álló szénmezők jelentős része már az 1870-es években üzemelt.

A széntelepek vastagsága elérte az 5-6 métert. Ebből az elmúlt idők folyamán 2 méteres széntelepet művel­tek, melynek kalória értéke elérte a 4.200-4.500 kg/ka­lóriát. Ez időszak után a városban lévő üzemek terme­lése visszahanyatlott, mert, az alsó szénpad nem adta a kívánt fűtőértéket. A fűtési technika fejlődése követ­keztében lehetővé vált a széntermelés felfutása.

A jövőt illetően a város területén lévő szénvagyon 2010-ig, a kutatási eredmények szerint képes biztosí­tani az ipari vállalatok szénszükségletét.

A háztartási szénellátás a város területén lévő bá­nyaüzemekből nem biztosítható, a szén alacsony fű­tőértéke miatt. Ezért az egész város közegészségügye szempontjából vannak olyan aktív törekvések, hogy a város közintézményeinek, egyes ipari üzemeinek és a most épülő lakótelepeinek fűtési energiáját a vízvá­lasztói erőműből távfűtés útján biztosítjuk. Ezzel egy­részt a levegő szennyezettségét tudjuk csökkenteni, másrészt a város alatti szénvagyont gazdaságosan tudjuk felhasználni.

Bányagépgyár

A hajdan – 1895-ben – lóistállóból fő és több fé­szerépületből álló javítóműhely nehézkes fejlődés után jutott el odáig, hogy 1950 október 1-el kivált a Nógrádi Szénbányászati Tröszt kötelékéből és önálló bányagépgyárrá fejlődött fel. Ezt a lépést a szénbá­nyák egyre fokozódó gépesítése tette szükségessé. A megnövekedett feladatoknak ugyanis a hazai gépja­vítóműhelyek már nem tudtak eleget tenni s így vető­dött fel annak a gondolata, hogy a szénmedencék leg­nagyobb teljesítőképességű bányagépjavító műhelyei közül egyeseket, valamint más üzemeket a bányák gé­pesítésének meggyorsítása érdekében bányagépgyárak­ká fejlesszenek fel.

A zagyvapálfalvai bányagépgyár 1950 óta állandóan növeli teljesítőképességét és fejleszti a műszaki színvo­nalát. 1950-1960 között azonban csaknem 25 millió fo­rint beruházási összeget kapott a népgazdaságtól. Ezért a gépbeszerzéseken kívül egyéb beruházásokra csak elenyésző összegeket fordítottak.

A második ötéves tervben a vállalat életében gyöke­res változás történik. Közel 120 millió forintos beru­házással megkezdődik a gyár rekonstrukciója. Ennek eredményeként új épületek, újabb gépek beállításával, fejlettebb gyártási eljárások bevezetésével növelik a munka termelékenységét és az 1960-ban elért 80 mil­lió forintos termelési értéket 205 millióra emelik. A vállalat 1956-ig csak hazai szükségletre termelt. Azó­ta folyamatosan szállít külföldre. 1960-ban összterme­lésének (forintértékben) 16,5 %-át exportálta. A Zagy­vapálfalván készült berendezéseket az ország egész területén ismerik. Szállítószalagjait az építő- tégla és egyéb ipar használja.

A Zagyvapálfalvai Bányagépgyár és Javító Válla­lat első exportszállítmánya Észak-Koreába irányult, ahová motormozdonyokat küldött. Azóta Jugoszlávi­ába és Indiába páncél kaparót, Jugoszláviába és Len­gyelországba szállítószalagot, a Szovjetunióba és Csehszlovákiába betonaljgyári berendezéseket, Lengyelor­szágba, Jugoszláviába és Indiába Voco-viziszivattyu­kat, Jugoszláviába motormozdonyokat exportált. 1960­ban Jugoszlávia, Csehszlovákia és a Szovjetunió volt a piaca. Ez 1961-ben Irakkal bővült.

Salgótarjáni Palacküveggyár

A salgótarjáni gyár hazánk egyik leg­korszerűbben felszerelt üveggyára. Az 1960. évi termelési értéket tekintve rang­sorban az Orion és a Sajószentpéteri gyár után következik.

Ezelőtt 67 éve kezdte meg a termelést Az első években évente 45 ezer mázsa üveget (6 millió palackot) gyártott 240 ezer akkori forint értékben. Az üzem történetében figyelemmel kísérhették a kád- és fazekas kemencék számbeli gya­rapodását. valamint az olvasztófelületük növekedését. Ezen keresztül lemérhetjük a gyár fejlődésének ütemét és termelési ka­pacitásának emelkedését.

A gyár kezdetben csak zöld üveget, majd megalakulása után hat évre már színes, félfehér, barna és sötétkék pa­lackokat is gyártott. 1927-hen kezdte meg a fehérüveg termelést és 1931-ben rendezték be az első finomcsiszoldát.

Ma már a gyártás műveletében talál­kozik a régi és az új termelési eljárás. A finomabb árukat, az 5 liternél nagyobb űrtartalmú üvegeket és ballonokat a régi módszerrel: kézimunkás termeléssel (üvegfúvás) gyártják.

Üvegfúvók

Fejlettebb eljárás a félautomatás, sűrített levegőre működő fúvó és présgépek üzeme. Az előbbiből 17 db. Kikó­-rendszerű, az utóbbiból 4 db Kutscher-féle géppel rendelkeznek. A legfejlettebb módszer a teljes automaták alkalmazása. Ennek felel meg a tízkarú Owensgép, vala­mint a 2 db AV. nagykaros szovjet automata. A gyár termékei ország- és világszerte ismertek.

Ballonfúvó

A hazai piacot legtöbb üveggel a múltban és a felszabadulás után 1960-ig a salgótarjáni gyár látta el. Termelvényeinek súlyban 97,3 értékben 85,8 %-a maradt 1960-ban hazai fogyasztásra.

A Salgótarjáni Üveggyár a hazai üveg­gyárak közül exportjával is kitűnik.

Exportra általában a finom fehérüveg­áru kerül. A finom fehérüveg aránya 1960-ban 65,9 %-ra emelkedett.

Üvegfestés

Csiszolás

A salgótarjáni üvegesek egy részénel még a kapitalista rendszerben létesített, tíz kolónia 167 lakása ad otthont. Ezek közül a legrégebbi a gyár alapításával egyidős egyemeletes épület, amely akkor 60 munkáscsaládnak és 40 nőtlen munkásnak nyújtott szállást. A felszabadulás után a gyár beruházásából a város terü­letén fürdőszobával felszerelt 132 lakás épített.

A gyár szociális, egészségügyi és kultúrális ellátottsága a felszabadulás óta lényegesen javult. Az üzemek munkavé­delmi felszereléseire nagy gondot fordí­tottak.

Négy egészségügyi állomása és orvos rendelője van. A felszabadulás előtti egy fürdő helyett ma már négy szolgálja dolgozókat.

Salgótarjáni Táblaüveggyár

Az ország egyetlen húzott táblaüveg­gyára.

Az 1960-as statisztikai adatok szerint hazánk összes üveggyárainak rangsorolá­sában az 1959-es folyó áron számított ter­melési értéket tekintve az ötödik helyen áll.

A több, mint 60 éves gyár kizárólag táblaüveget készít. Maximálisan 2,10×4,45 rn nagyságú üveget tudnak húzni.

1960. januártól két csiszoló és két fé­nyezőgép beállításával kétoldali felületi csiszolás is folyik. A MÁVAG és a Győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár az évi 30 ezer m2-es rendelésükkel a csiszolók kapacitását teljesen lekötik.

A gyár jelenleg két termelőegységgel üzemel. Az 1931-ben készült kemencéjét időközben üzembiztossá tették és rege­neratív kamráját meghosszabbították. Az 1960. június 1-én üzembe helyezett má­sodik termelőegység, az 592 torna befo­gadó képességű, 5 aknás, Siemens-rend­serű, regeneratív fűtésű Zagyva II. kád­kemence. Hozzá 159,5 m2/lóra átlagos ka­pacitású három szovjet Fourtcault-rend­szerű húzógépet telepítettek.

Az üvegolvasztáshoz szükséges gázt 1960 április előtt 4 azóta az új generá­tortelep létesítésével 8 db Koller-rend­szerű generátor biztosítja.

A gyár jó gépesített 329 villanymotor­jának teljesítőképessége 1345 kW. Egy­ két folyamatot nem tekintve, a munkát üzemi félautomaták végzik.

Az anyagtárolás javulását mutatja az 1960-ban létesített fedett deszkaraktár is.

A dolgozók lakóhely szerinti megoszlása tekintetében a medence gyárai közül itt a legkedvezőbb a helyzet. Az összes dol­gozó 71 %-a helybeli.

A gyár jól gépesített 329 villanymotor­sága kedvező. Az üzemek munkavédelmi felszerelése jó. A gyár üzemi fürdőkkel, üzemi rendelővel, kultúrotthonnal, könyv­tárral, konyhával és étkezővel rendelke­zik. A gyári dolgozók lakásviszonyai a századforduló óta lényegesen megjavul­tak. Jelenleg a 232 gyári lakásból, mely­ben 400 család lakik, 72 újonnan, 30 át­alakítással a felszabadulás után létesült.

Zománcipari Művek Salgótarjáni Gyáregysége

A népgazdaság korszerűtlen, kapitalista örökséget vett át a köznyelven tűzhelygyárnak említett üzem­mel. Épületei rendszertelen toldásokból és fészerekből állottak. Az államosítás óta a népgazdaság mintegy 50 millió forintos beruházással igyekezett ezt eltün­tetni, a gyárat korszerűsíteni és termelő képességét növelni. 1954-60-ban 18 millió forint értékű gépeket szereztek be.

A gyár fejlesztésére 32 millió forint van tervezve, melyből a második ötéves terv időszakában mintegy 10 milliót használtak fel. 1964-ben megkezdődik az üzem rekonstrukciója. A jelenlegi gyárudvar terüle­tén hidegüzemi gyárrészleg (csiszoló, nikkelező, zo­máncozó, sajtoló, lemezmegmunkáló és szerelő csar­nok) létesül. Az ötéves terv során korszerűsítik az anyagmozgatást is. Uj gépeket állítanak be, korszerű mélyhúzó módszereket alkalmaznak, új cikkek (p1. olajkályha, gáztűzhely) gyártását vezetik be. Jelen­leg is több újtipusú tűzhely kisérleti gyártásán dol­goznak.

A második ötéves terv végén 1960-hoz viszonyítva a gyár 36 %-kal több terméket ad a népgazdaságnak és az egy főre jutó termelési érték 20 %-kal fog nö­vekedni.

A gyár a múltban is elsősorban hazai piacra ter­melt. Cikkeit az egész országban ismerték. Salgótar­jánból elégítik ki az ország kályha, tűzhely és zár­kulcs szükségletét.

A gyár legjelentősebb termelési eredményét a fel­szabadulás után 1960 év hozta. Ez olvasható le az alábbi táblázatból.

Az üzem munkaerő ellátása biztosított. Szakmunkás­hiány nincs, az utánpótlás intézményesen folyik. Itt a szociális, egészségügyi és kulturális ellátottság a fel­szabadulás óta lényegesen javult. A kapitalista rend­szerben épített két egyemeletes kaszárnyaszerű gyári épületben ugyan még 60 család lakik, de a felszabadu­lás óta már 105 családot juttattak korszerű lakáshoz.

A dolgozók jó munkáját tükrözi az 1954, 1960-ban kitüntető élüzem cím is. 1962-ben ebből a gyárrészleg­ből indult el a minőségi mozgalom.

Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat

A Salgótarjánban folyó nagyarányú építés időbeni és minőségi lebonyolítása az Építőipari Vállalat munkáját bírálja vagy dicséri.

Az építés volumenének évről-évre tör­ténő ugrásszerű emelkedése komoly szer­vezési, műszaki előkészítési feladatok elé állítja vállalat minden dolgozóját. A hajdani – Salgótarján Bányavidéki NV-ből kinőtt állami építőipari Vállalat igyekszik feladatát teljesíteni.

Az építőiparban igen komoly műszaki fejlesztés történt az utóbbi időben. A fel­szabadulás utáni első években építőipari gépesítésről még aliag lehetett beszélni. Csupán néhány betonkeverő és szállító­szalag volt az összes gépállomány. A gép­park emelkedésének ütemére jellemző, hogy 1958-kan 23, 1960-kan már 42 beton­keverő segítette az építők munkáját. Az utóbbi két évben 6 autódarut kapott a vállalat és több modern toronydarut és egvéb, a nehéz fizikai munkát helyettesítő népeket kölcsönöz.

Régi vásártéri építkezések

Elismerésre méltó az igen hiányos terv­ellátottság mellett végrehajtott régi vá­sártéri lakótelep felépítése, a megyei Ta­nácsház mögötti lakótelep megépítése, a végrehajtott számos üzemfejlesztés és egész sor más építőipari tevékenység.

Az Építőipari vállalat zagyvarónai salakbloküzeme…

és a blokkokból épült házak az Űttörőház mögött

A jövő feladatai között első helyen a még gyorsabb (szállóhoz hasonló) és még olcsóbb építkezés célkitűzése áll.

Korszerű gépek beszerzésével, a fejlett technika bátor alkalmazásával tovább kell emelni a termelékenységet és a gyor­saság mellett tovább kell javítani az épít­kezés minőségét is.

FOLYT.KÖV.

4 hozzászólás a(z) “A fejlődő Salgótarján I. (kortörténet)” bejegyzéshez

  1. Köszönöm a bejegyzést, mivel Medgyaszay István építész életét kutatom, aki az 1962-ben átalakított Bányakapitányságot tervezte. Hozzáfűzném a bejegyzéshez, hogy jelenleg is több motívum is megtalálható az épületen a régi bányakapitánysági épületből. Illetve a salgótarjánival megegyező épület Pécsen még szinte eredeti állapotban megvan és ma is Bányakapitányságként szolgál.
    Medgyeszay a térségben még a kazári bányászkolóniát tervezte, amelyről egy tervet találtam is a Medgyaszay Múzeumban.

  2. Köszönet azért a sok kis luk-ért amit akkor épitettek de most már jobb lenne lebontani és épiteni jobbakat!

  3. Akkor legalább épültek “kis lukak”.Most bezzeg….
    A lebontásukról meg annyit:akkor hol lakna majd az a magamfajta átlag csóró.
    Köszönöm a bejegyzést! Jó volt látni ahogy épült a város,kár,hogy ma már csak leépül!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.