Keresztút – Kálvária

I. állomás: Pilátus halálra ítéli Krisztust

,,Akkor kezükbe adá Őt Pilátus, hogy megfeszítsék.” (Jn 19,16)
Pilátus háromszor jelenti ki Jézus ártatlanságát és mégis halálra adja az Istenembert. Az isteni Bárány némán fogadja a halálos ítéletet és készséges szívvel megy értünk és helyettünk a halálba. Uram, ha most megítélnél, ártatlannak találnál-e minket? De ha hiba nélkül lennénk is, add, hogy mindig türelmesen viseljük az igazságtalan megítéléseket. Add meg azt is, hogy szavainkra mindig vigyázzunk.

II. állomás: Krisztus magára veszi a keresztet

Krisztus Urunk ,,keresztjét hordozván kiment a Golgotára.” (Jn 19,17)
Mezítláb, töviskoszorúval, vállán a súlyos kereszttel megkezdi keresztútját és behinti azt könnyeivel, szent vérével. Add, Uram, hogy készséges szívvel, szeretettel és türelemmel hordozzuk mindennapi keresztünket.

III. állomás: Jézus először roskad le a kereszt alatt

,,Betegségeinket Ő hordozta, s fájdalmainkat Ő viselte.” (Iz 53,4)
Kimerült, agyongyötört Üdvözítônk nem bírja el bűneink rettenetes súlyát. A földre roskad, de újra felkel, és tovább járja értünk a keresztutat. Mélységes bánattal siratjuk a magunk elestét, elkövetett bűneinket. Bocsásd meg azokat, Uram. Ezentúl kitartunk Melletted, ha kell, a halál árán is.

IV. állomás: Jézus találkozik szentséges Anyjával

,,Ó, mily nagy volt ama drága szűz Anya szomorúsága Egyszülött szent Magzatán.” (Stabat Mater)
Minő szívszaggató fájdalom az Anyának így látni szent Fiát. És minő keserű gyötrelem a Fiúnak édesanyja szenvedése. Uram, tedd fogékonnyá szívünket mások szenvedése iránt.

V. állomás: Cirénei Simon segít az Úrnak

,,Megfogának bizonyos Simont, Cirenéből valót, és rátevék a keresztet, hogy vigye Jézus után.’‘ (Lk 23,26)
Cirenei Simon eleinte csak kényszerűségből viszi a keresztet, de amint az elgyötört Úr Jézusra tekint, elfogja a részvét. Azontúl szíves akarattal és szeretettel hordozza Krisztus keresztjét. Mily nagy kitüntetés számunkra, Üdvözítônk, hogy mindennapi kis keresztjeinket Veled együtt hordhatjuk. Örömest osztozunk keresztedben és meggyaláztatásodban.

VI. állomás: Veronika letörli Jézus arcát

,,Követé Őt a nép és az asszonyok nagy sokasága.” (Lk 23,27)
A durva katonák és a csôcselék dühével bátran dacolva, Veronika isteni Mestere elé lép, kendôt nyújt neki, hogy letörölhesse arcát és enyhíthesse gyötrelmeit. Ezt a résztvevő jóakaratot és hűséget kívánja tôlünk is az igaz szeretet. Nem is törődünk többé mások hitetlenségével, gúnyolódásaival vagy fenyegetéseivel, hanem hűek maradunk, Uram hozzád és Egyházadhoz.

VII. állomás: Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt

,,A mi gonoszságainkért sebesíttetett meg, a mi bűneinkért töretett össze.” (Iz 53,5)
Mert bűneinkbe folyton visszaesünk, másodszor is leroskadsz Uram, a kereszt terhe alatt. Add, hogy állhatatlanságunk szégyenét jóvátegyük, hűségesek legyünk hozzád és jó feltételeinket a sírig megtartsuk.

VIII. állomás: Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait

,,Hozzájuk fordulván Jézus, mondá: Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek felett.” (Lk 23,28)
Mily nagy okunk van nekünk is, hogy magunkon és lelkünk elhanyagolt állapotán sírjunk. Sokszor milyen könnyen elaltattuk lelkiismeretünk szavát. Add Uram, hogy komoly szavad mindig alapos önvizsgálatra indítson minket.

IX. állomás: Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt

,,Erőm, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.” (Zsolt 21,16)
Az Úr Jézus pihegve, lélekszakadva harmadszor is leroskad, mert mi oly szánalmas állhatatlansággal, bukdácsolva járunk a megismert igazságok útján és oly szégyenletesen ragaszkodunk vétkes szokásainkhoz. Mily hősiesség és kitartó szeretet van az Úrban. Végső erôfeszítéssel tart a Golgotára. A véres kereszt legyen intő jelünk: Inkább meghalunk, de bűnt soha többé el nem követünk.

X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól

,,Szétosztották egymás között ruháimat és köntösömre sorsot vetettek.” (Zsolt 21, 19)
,,Enni nekem epét adtak, szomjúságomban ecettel itattak.” (Zsolt 68,22)
A háromszor szent és szemérmes Jézust hiúságunk és könnyelműségünk vetkőzteti le. Epével és ecettel az evésben és ivásban való ínyencségünk és mértéktelenségünk itatja Üdvözítőnket. Uram, nem prédáljuk el többé égi ruhánkat, a megszentelô kegyelmet. Mezítelenséged kínjaira kérünk, öltöztesd fel lelkünket erényeid szépségébe.

XI. állomás: Jézust keresztre feszítik

,,Fennen ragyog királyi jel, keresztnek titka ünnepel, amelyen az élet halni szállt, s megtörte holta a halált.” (Vexilla Regis)
Ég és föld között felmagasztalva függ a Megfeszített. Karját ölelésre tárja. Ajkát a megbocsátás szavára nyitja.
,,Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34)
Lándzsával átdöfött Szíve sebét menedékül adja, hogy kísértésekben, veszedelmekben mindig oda siessünk. Uram, keresztrefeszítésed a mi művünk volt. A jövőben, könnyeidben és véredben megtisztult lelkünk szívesen vállalja a szenvedést veled és érted.

XII. állomás: Jézus meghal a keresztfán

,,Jézus mondá: Beteljesedett. És lehajtván fejét, kiadá lelkét.” (Jn 19,30.)
Beteljesedett a nagy keresztáldozat, megváltottál. Isten gyermekei és az örök boldogság örökösei vagyunk. Halálod Uram, azt hirdeti, hogy nagy volt a lelkünk ára. Add, hogy mindig mint pótolhatatlan kincsünket gondozzuk.

XIII. állomás: Jézust leveszik a keresztről

,,Szűzanyám, esengve kérlek, hathatósan vésd szívembe, Szent Fiadnak sebeit.” (Stabat Mater)
Jézus szent testét leveszik a keresztről és fájdalmas Anyja fogadja ölébe. A Szent Szűz tartja, imádja szent Fiát; nézi, csókolja sebeit. Az ő szíve az égő mécs a kereszt tövén. Fájdalmas égi Anyánkról sohasem feledkezünk el; az ő karjaiban kívánunk majdan meghalni.

XIV. állomás: Jézust sírba teszik

,,Volt pedig azon a helyen, ahol Őt megfeszítették, egy kert és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. Azért oda tették Jézust.” (Jn 19,4142)
A sziklafalba vájt új sírba fektetik az Urat, tündöklő gyolcsba takarják. Mint a tiszta sír az Úr testét, úgy fogadjuk tiszta szívünkbe az Urat, amikor a szentáldozásban hozzánk tér. Úgy is akarunk mindig élni, hogy tetteinkből lássák: Jézus lakik szívünkben.

XV. állomás: Jézus dicsőségesen feltámad halottaiból

,,Szombat elmúltával Mária Magdolna és a másik Mária, valamint Szalome, illatszerekkel indulnak Jézus sírjához. Amikor odaértek, látták, hogy a sírkövet már elhengerítették. Erre bementek a sírba és látták, hogy ott egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek, de az így bátorította ôket: Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Nincs itt, feltámadott!” (Mk 16,1-7)

„A keresztút az egyik legismertebb keresztény ájtatossági forma. Mai formájában 14 stációból (vagy állomásból) áll –Egyes mai teológusok és liturgikusok úgy vélik, hogy Krisztus halála nem választható el föltámadásától és a keresztút sem pszichológiailag sem teológiailag nem teljes, ha Krisztus föltámadását nem foglalja magában. Ezért egy 15-ik állomást javasolnak a föltámadásról való elmélkedésre. Ez viszont se nem ajánlatos, se nem szükséges, mert a végső állomást, Krisztus sírbatételét ki lehet terjeszteni a föltámadásról szóló gondolatokkal-, amelyek Krisztus végső szenvedését jelképezik. Minden stációnál a kegyeletet végzô hívő az Úr szenvedésén elmélkedik. A keresztútjárás a szentföldi zarándoklatokat eleveníti föl, amelyek során a zarándokok Krisztus szenvedésének helyeit keresték föl.”

/Forrás: Pázmány Péter elektronikus könyvtár /

Bóna Kovács Károly által 1938-ban készített salgótarjáni Kálvária stációi