Honvédő Város

2005-ben “Honvédő Város” címmel megjelent egy múzeumi kiadvány  a 2004-ben megrendezett tudományos emlékülés előadásaiból./rákeresve itt megtalálható/

Ezekben a napokban van az “aktualitása”.  Részletek a könyvből, az előadásokból.

“…városunk önkormányzata, a város szélesebb közönsége jóváhagyását kérve és bírva szeretné kiérdemelni, illetve elnyerni a „Honvédő Város” címet.
Nem azért, mert más városok például a Hűség Városa, vagy a Legbátrabb Város címmel büszkélkedő honi városok dicsőségét elirigyeltük volna, hanem sokkalta inkább azon oknál fogva, hogy úgy érezzük: jogosan rászolgáltunk erre eleink bátorsága, hazaszeretete, hősies áldozatkészsége által. Még akkor is, ha e példás cselekedetet itt Salgótarjánban, illetve annak környékén, a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege tarjáni vöröskatonái, zömmel munkás emberek hajtották végre. Jelentőségét, súlyát, értékét, hatását a történelmi fejlődésben betöltött szerepét vitatni természetesen – mint minden történelmi eseménynek, háborúnak, forradalomnak, ellenforradalomnak, szabadságharcnak – lehetséges, sőt talán természetes is, – de a történelmi tényeket megmásítani, elhallgatni, netán hamisítani azonban több mint hiba: súlyos, megbocsáthatatlan felelőtlenség.

A „Honvédő Város” cím elnyerésével kapcsolatos további terveink:
– 2005-ben kiadvány megjelentetése a mostani, 2004-es tanácskozás anyagából.
– 2005-ben video-dokumentum film elkészíttetése – az 1919-es salgótarjáni eseményekről (bemutatása 2006.)
– 2005-2006-ban a városban található tanácsköztársasági emlékművek rendbetétele, felújítása.
– 2005-2006-ban a Tanácsköztársaság és a salgótarjáni honvédő harcok témakörében ismeretterjesztő rendezvények szervezése – a város szélesebb közönsége és diáksága számára.
– 2006-ban Előkészítő Bizottság létrehozása -a cím elnyerésével kapcsolatos feladatok előkészítésére, koordinálására. – Folyamatosan – a cím elnyeréséig – a helyi és országos sajtóban a témával kapcsolatos anyagok megjelentetése.
– 2007-ben a „Palócföld” c. folyóirat különszáma megjelentetése a ‘ 19-es harcokról, a
Tanácsköztársaságról (történeti esszék, írások, irodalmi művek a témával kapcsolatban).
– 2007-ben a városi ünnepség szervezése – a „Honvédő Város” cím elnyerése megünneplésére – a várossá nyilvánítás 85. évfordulójához kapcsolódóan.

“Ha minden fáradozásunk ellenére a város mégsem kapná meg ezt a büszke címet – – aminek elkerülésére persze mindent meg fogunk tenni! – akkor is úgy vélem, hogy erőfeszítéseink és a történészek munkája nem volt hiábavaló, mert önismeretünk és önbecsülésünk csak gazdagodhat, történelmi múltunk jobb, alaposabb megismerése által és a város egykori honvédő harcaira, elődeink bátor hazaszeretetére, hősiességére mindig büszkeséggel fogunk emlékezni… Úgy gondolom, ha netán hivatalosan nem is nyerjük el e címet, Salgótarján akkor is büszkén mondhatja, vallhatja magát „Honvédő Város”-nak.”

“Az 1919-es Tanácsköztársaság honvédő harcaiban nemcsak „városukat”, a szénmedencét, hanem az egész mai északi régiót védték meg a salgótarjáni bányászokból és a gyári munkásokból toborzott munkászászlóaljak hősies helytállásukkal, s tették lehetővé, hogy Salgótarján egy ipari táj közigazgatási, politikai, kereskedelmi és kulturális központjává váljon.

Honvédő Város

Május elejére a románok elfoglalták az egész Tiszántúlt, a csehszlovákok Miskolcot és Egert, valamint Salgótarján felé közeledtek. Reálisan nézve az erőviszonyokat az önvédelmi harc folytatása nem ígért sikereket. A kétségbeejtő helyzetbe kényszerített népek, nemzetek azonban gyakran nem az erőviszonyok megfontolt mérlegelése alapján ragadnak fegyvert. Sokszor volt ez így nagy szabadságharcaink során és így volt 1919-ben is. Magyarország népe meg akarta védeni szülőföldjét. Tömegek jelentkeztek a vörös hadseregbe, a legveszélyeztetettebb helyeken rögtönzött alakulatok szerveződtek, hogy útját állják a támadóknak.
A haza védelmére irányuló akarat példamutató és tanulságos megnyilvánulása volt Salgótarján védelme is.

Talán a hadászati és gazdasági tényezőknél is jelentősebb volt az az erkölcsi politikai hatás, amit a Salgótarjánban és környékén vívott küzdelmek az ország életére gyakoroltak. A világháború elvesztése, az 1918 végén majd 1919 elején elszenvedett sorozatos katonai kudarcok mélyen rányomták a bélyegüket a magyarság hangulatára. A tanácsköztársaság megalakulását követő felbuzdulást és reményeket az április végén bekövetkezett katasztrófa mélyen aláásta. Ebben a helyzetben május első felében kiemelkedően nagy szerepe volt annak, hogy Salgótarján és környékének dolgozói bizonyságot tettek hazafiságukról, a haza védelmére irányuló akaratukról és arról, hogy ezzel az akarattal, elhatározott szándékkal sikereket lehet elérni az ellenséggel szemben. A salgótarjáni honvédő harcokban elért siker – hosszú idő óta az első – vetette meg az alapját az 1919-ben elért későbbi, bár átmeneti eredményt hozó, de a történelmi emlékezetben mégis megőrzésre méltó sikereknek.
Honvédő Város

A május első napjaiban kialakult kritikus helyzetben Böhm – még mint a Keleti Hadsereg parancsnoka – a katonai ellenállás beszüntetése, a fegyverletétel mellett foglalt állás. Stromfeld Aurél ezzel szemben egyértelműen a haza védelme mellett szállt síkra, a legválságosabb helyzetben is bízott a harc sikerében és állította, ha felfegyverzik a munkásokat, ezekből az új egységekből három hét alatt ütőképes hadsereget teremt. Böhm kapituláns magatartásával nem értett egyet, s mikor a május 2-a késő esti budapesti döntésről értesült, sietve adta ki – este 11 órakor – saját fogalmazású parancsát: „Ellenségnek tovább is ellenállni. Minden félreértés elkerülése és a forgalomban levő kósza hírek ellenére tudatom, hogy az eddig kiadott parancsok teljesen érvényesek, tehát az ellenséggel szemben a legerélyesebb ellenállást kell kifejteni. ”
Mindez összhangban van Stromfeldnek azzal a hitvallásával, amit később az ellenforradalmi bíróság előtt így fogalmazott meg: „Napóleon azt mondotta – nem mintha vele összehasonlítani akarnám magam -, akármilyen rendszer van is, minden hazafinak a hadseregben a helye, ha a határokon ellenség áll “

És hogy sokan gondolkodtak így, arra az elkövetkező napok, hetek bizonysággal szolgáltak. A Forradalmi Kormányzótanács felhívása nem maradt pusztába kiáltott szó: napokon belül tízezrek jelentkeztek a hadseregbe. Azok a tízezrek, akik a négy éves világháború szenvedéseitől elfáradva, elfásulva, a harcot megelégelve az év elején a polgári demokratikus kormányzat hadseregbe hívó szavára nem mozdultak – most, amikor a haza veszélybe került, ismét fegyvert fogtak a haza megmentésére, megvédésére. S a haza megvédésének ügye a Tanácsköztársaság mellé állított sok hivatásos tisztet is, aki katonai szakértelmüket ajánlották fel a hadseregnek.
A munkások tömeges jelentkezése lehetővé tette egy nem túl nagy, de megbízható és ütőképes fegyveres erő felállítását.

„A salgótarjáni acélgyárban a munkásság körében egy munkásgárda felállítása van folyamatban. Ezen egység a Vörös Hadsereg kötelékébe Salgótarjáni acélgyári zászlóalj elnevezés alatt sorolandó be. A zászlóalj hadrendje a következő: egy gyalog zászlóalj négy gyalogszázaddal (a létszámnak megfelelően folytatólagosan több egység is felállítható), egy géppuskás század 8 géppuskával Ezen egységek felállítása a rendelkezésre álló
személyzet létszámához és az anyag mérvéhez fokozatosan hajtandó végre.

Honvédő Város

A május 6-i helyzetjelentés ezt tartalmazza:
:„…A munkásokból eddig két gyalogszázad alakult és egy műszaki század, amelyek kint vannak a vonalban, ma estig állítólag még két munkásszázad fog megalakulni.”
A munkásalakulatok a várostól északra védelemre rendezkedtek be.

A felfegyverzett munkások csatasorba állítása komoly gondot okozott a csehszlovák dandárparancsnokságnak: “A II. zászlóalj jelenti: …a lapújtői munkások fel vannak fegyve és el vannak látva dinamittal.. .A salgótarjáni munkások szintén felfegyverkeztek, és beásták magukat a város előtt… A lapújtői és salgótarjáni munkások szavukat adták, hogy utolsó csepp vérükig harcolni fognak. Mindenütt kis osztagok alakulnak, amelyeknek az a feladata, hogy csapataink hátában megrongálják a vasúti vonalakat, megszakítsák a telefonösszeköttetést . ” – olvasható a dandárparancsnokság jelentésében.

Honvédő Város

A salgótarjáni csoport egységei a május 2-től május 9-ig tartó időszakban érzékeny veszteséget szenvedtek, és az ellenség északról körülzárta Salgótarjánt. így a Hadsereg parancsnokság legfontosabb feladatának tartotta a védelmi vonal további megerősítését, és e célból a 6. hadosztályt Salgótarján térségébe rendelte.
A hadosztály május 8-án kezdte meg csapatai átcsoportosítását Salgótarján térségébe. A salgótarjáni dandár egységei – megnövekedett erejük tudatában újabb és újabb vállalkozásokba kezdtek. Mintegy a tervezett hadművelet nyitányaként az 53. ezred II. zászlóalja május 10-én reggel elfoglalta a Karancs 727 magaslati pontot, és a csehek északi irányba menekülésszerűen visszavonultak.

Honvédő Város

A nagy fontosságú magaslat elfoglalása kedvező helyzetet teremtett a 6. hadosztály május 10-én megindult ellentámadásához. A május 10-11-i harcokban sikerült Salgótarján felmentése és a hadosztály előnyomult Fülek – Feled irányába. A Salgótarjáni védő csapatok ellentámadásának sikere nagymértékben a salgótarjáni tüzérség eredményes tevékenységének köszönhető. A harcokban résztvevő 2., 6. és 8. páncélvonat szerepe is említést érdemel. A hadosztály csapatai előtt megnyílt az út Losonc és Rimaszombat felé.

Honvédő Város

A további sikereket azonban megakadályozta egy váratlan fordulat. Május 10-én elterjedt a hír, hogy a francia csapatok délről nagyszabású támadást készülnek indítani az ország ellen. Ez arra késztette Stromfeldet, hogy a Duna – Tisza közére összevonja a Vörös Hadsereg legütőképesebb erőit. Parancsot kapott a 6. hadosztály is, hogy szüntesse be az előnyomulást és vonuljon Kecskemétre.
Ez az intézkedés nagymértékben visszavetette a Salgótarján környéki hadműveleteket. Annál is inkább, mert a csehszlovák csapatok, észrevéve, hogy a 6. hadosztály nem üldözi őket, megálltak és beásták magukat.

Honvédő Város

A 6. hadosztály visszavonása után a csehek „vérszemet kaptak” és újabb támadást indítottak Salgótarján térségében. A helyzet rendkívül kritikus volt, különösen azért, mert a csehszlovák csapatok kétirányú, átkaroló manővere miatt a körülzárass veszéllyel fenyegette Salgótarjánt északról és délről is. Az összeköttetés megszakadt a város és a körötte elhelyezkedett csapatok között.
A Salgótarján térségéből elvezényelt 6. hadosztály helyett ismét a 3. hadosztály vette át a térség védelmét. Megismétlődött a május eleji helyzet: A város közvetlen védelmére az ekkor már „hivatalosan” 80. dandárként szereplő salgótarjáni csoportot rendeték, amely mindössze az 53. ezred 3 zászlóaljából és a megerősítésül küldött vadászzászlóaljból , valamint 3 tüzérütegből állt. A 2 munkászászlóalj még nem volt harcképes állapotban. Tekintettel arra, hogy az északi arcvonalon Eger és Miskolc térségében is megindult a csehszlovák csapatok támadása, a Hadseregparancsnokság nem tudott jelentős erősítést küldeni Salgótarján védelmére. A dandárparancsnokság ezért a még felkészületlen munkászászlóaljakat vetette be – ismét – a harcokba.

Honvédő Város

A váltakozó kimenetelű harcok során először a Kisterenyénél levő ellenséges csapatok ellen indított támadással a várost délről fenyegető veszélyt sikerült elhárítani, majd a mégis csak küldött 6. hadosztálybeli zászlóalj támogatásával május 20-án Pétervására visszafoglalása lélegzethez juttatta a város védők. Május 21-én pedig Salgótarján északi térségében indultak támadásra a vörös csapatok és így Salgót másodszor is felmentették. Az ezt követő előnyomulás során a Vörös Hadsereg csapatai május 23-án ismét elérték az Ipolyt és a fülek – feledi vasútvonalat.
Május 26-ig pedig teljesen megtisztították az Ipoly – Rima – Sajó vonalától délre eső területeket.

Honvédő Város

Bizonyos, hogy a salgótarjániak hősies helytállása is hatással volt arra a döntésre, amely szerint a munkásalakulatokat beosztották a Vörös Hadsereg harcoló egységei közé.

Természetesen a katonai alakulatok mögött mindig látni kell a „hátországot” is, azt, hogy a város miképpen segítette a hadba vonulókat és – Salgótarján esetében különösen – miképpen vett részt a város védelmében.


1919-ben a haza védelmében példát mutattak a salgótarjáni munkások és hazaszeretetből kitűnőre vizsgázott Salgótarján város is.

A Kiadványban szereplő előadások:
PUSZTA BÉLA – Köszöntő
SZVIRCSEK FERENC – Salgótarján A 19-20. század fordulóján
LIPTAI ERVIN –  Salgótarján 1919 évi védelmének történelmi jelentősége
SZIJJ JOLÁN – Salgótarján, 1919.
NÉGYESI LAJOS – A Karancs-tető ostroma 1919. májusában.
SUBA JÁNOS – Cseh és szlovák elképzelések „Szlovákia” déli határánál
HORVÁTH ISTVÁN – Rákosi Mátyás Salgótarjánban, 1919-ben .
BÓDI GYÖRGYNÉ Bibliográfiai eredmények és tennivalók a helyismereti munkában a 85. évforduló kapcsán

Harcok a Karancson 1919.


5 thoughts on “„Honvédő Város"

  1. Nagy érdeklődéssel olvastam a bejegyzést. Sem a történelemhez, sem a politikához nem értek, de van egy kérdésem. Lesz ebből egyáltalán valami, vagy legalább megemlékezés, mert nem a cím fontos. Vagy amiatt, hogy itt munkások (vöröskatonákként) védték hazájukat, s nem polgárok, a “történelmi emlékezet” másképp gondolja??

  2. Ha lett volna belőle valami, akkor már hallottál volna róla. Egy megye két hős várost már nem bír el 🙂

  3. Jaj, de kis galagonya vagy. Miért lehetne kettő? Szerintem nem emiatt nem kaptátok meg, nálunk sokat nyomot a latban, hogy a városiak akkor is kitartottak, mikor a Vizy és Bajacz katonái cserben hagyták a várost, gyakorlatilag civilek védték a várost a cseh túlerővel szemben, míg meg nem érkeztek az iglói géppuskások. Fegyverük meg csupán annyi volt amennyit a korábban hazafelé tartó katonák eldobáltak a vasút mellett, ők meg még akkor összegyűjtötték, hogy jó lesz az még valamire, ha őszinték vagyunk azért mindehhez nem kis találékonyság is kellett. Mi is 7 évig harcoltunk az elismeréséért, még nektek sincs elveszve az ügy.

    1. A két esemény között a legnagyobb különbség, hogy az egyikben polgárok, mig a másikban prolik vettek részt, ráadásul szervezetten a Vöröshadseregben. A “hős város” címet még az előző szoci polgármester forszírozta, azóta elfelejtődött, nincs aki harcoljon érte.
      Van legbátrabb falu is “Communitas Fortissima” – Kercaszomor

  4. Szerintem az teljesen lényegtelen, hogy prolik vagy polgárok, maximum annyiban más, ahogyan te is írtad, hogy nálunk nem volt annyira szervezett és nem volt jelentős katonai segítség sem, sőt úgy tudom, hogy egy napig Vizyék távozása után semmilyen katonai segítséget nem kaptak. Inkább a “vakmerő” (Rákóczi István is ezt a kifejezést használta) akkori Balassagyarmatiak fellázadásának, kitartásának és ravaszságának köszönhető, hogy ma Magyar országhoz tartozunk. Szerintem ne add fel, keressetek egy olyan kitartó embert, aki nem engedi magát elkergetni. 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..