Salgó-Tarján

Az utolsó népszámlálás szerint volt benne vallásra nézve róm. kat. 7642, ágostai h. ev. 1008, izraelita 676, ezeknek itt helyben anyaegyházaik vannak, ellenben a 111 ev. ref. Losonchoz tartozik.

S. nevét a határában fekvő Salgó nevü vártól nyerte, amelynek romjai a Zagyva felé, meredek hegyen, mai napig láthatók. A kőszirteken a letünt századokban nemcsak boltozott lakóhelyek voltak, de torony is állott. Kútja nem volt, hanem az esővizet ciszternákkal fogták fel. A várat Istvánffy szerinta Balogh-nemzetségből származó Derencsényi-család birta, de hogy azt a csehek építették s Giskrától szállott volna 1462. a családra, nem bizonyos; 1554. Arszlán basa csellel vette be s csakazután került ismét a keresztények birtokába, miután 1592. Tiefenbach és Pálfi Fülekkel együtt Salgót is visszafoglalta. A Derencsényiek után a költő Balassi Bálint birta, kinek halála után a kincstárra szállott, majd a király Volkra Ottó grófnak adományozta, kitől a vár Szluha Ferenc báróra, később a jeszenicei Jankovich-családra háromlott. Amit róla s a Kompolthyakról Petőfi megénekelt, merőben költemény.

S. boldogulását a kőszénnek köszönheti, melynek nyomaira már a mult évszázadokban bukkantak, de kellőképen felhasználni nem tudták. Brellich János és Windsteig Társa bécsi cég a hatvanas években megalapították a Szent István kőszénbánya részvénytársaságot, mely az üzlet körébe bele vonta a zagyvarónai, kazári és pálfalvi bányászatot is s engedélyt nyert egy S.-tól Budapestig terjedő lóvasút építésére, amely azonban Zemlinszky Rezső akkori bányaigazgató indítványára rendes,szabályszerü gőzmozdony használatára is alkalmassá tétetett, s miután az államtól garanciát nem nyert, csakhamar meg is bukott, s csak akkor lendült fel újra, mikor azt a magyar kormány átvette s nemcsak Losoncig, de egész Ruttkáig kiépítette. A S.-i vasút legelőször 1867 május havában nyilt meg, mely aztán 7.200 000 frtért a magyar állam tulajdonába ment át s az eddigi tulajdonos a S.-i kőszénbánya részvénytársulat céget vette fel s székhelyét Budapestre tette át, ahol jelenleg is van.

A S.-i bányászat két bányakerületre oszlik, u. m. a S.-ira és az inaszóira. A széntelepek harmadkori (neogen) képződményben fordulnak elő, s az alsó széntelep 0,6-1,2 m. vastag. 1867 előtt 100 munkás alig termelt évenkint 200 000 m. szenet, 1872. már 2000 munkás 5 869 297 vámmázsát állított elő, s ma a S.-i bánya 217 km. és 6 hk. (10 171 477 m2) kiterjedéssel bir, van 105 134 kilométer hosszu földalatti vasútja, 4,5 kilométer függő vaspályája, 21 kilométer mozdonyüzemü és 1 500 lóüzemü vasútja, 4 kilométer sodronykötélpályája s évenként 9 900 000 q barna szenet termel 3 366 000 frt értékben. Vannak hatalmas gőz- és szállítógépei, csilléi, különféle szeleltető, vizemelő és osztályozó gépei, egytől-egyig a technika legújabb vívmányai szerint berendezve; a munkások száma a 3000-et jóval meghaladja, kiknek itten kényelmes bérházaik, élelemtáruk, fogadóik, kórházuk, sütőépületjök, fürdőjük, bányaiskoláik stb. vannak. Társpénztáruk felvirágzása kelté életre a S.-i takarékpénztárat, amely mint részvénytársaság 1866-ban 600 darab 50 forintos névre szóló részvénnyel keletkezett s ma egy félmilliót meghaladó forgalommal dicsekedik.

A S.-i vasfinomító társulat 1869. alakult s működését gőzerőre berendezve 1871. kezdette meg. Több nevezetes hengerművel, vizszivattyuval, metszőgéppel, kör- és olvasztó kemencével rendelkezik, évente 400 munkást állandóan foglalkoztat s mintegy 120 000 mázsa vasat dolgoztat fel, mihez a nyers anyagot a gömöri huták, a kőszenet a helybeli bányák szolgáltatják. Ezen jelentékeny iparvállalat fellendülését hasonlóképen a kőszénnek köszönheti, s azon szerencsés gondolatnak, melynél fogva az 1881. a rimamurányvölgyi társulattal egyesült, s az egész vállalatot 10 millió forintnyi tőkével szélesebb alapokra fektette. Mindjárt 1883. felépítteté Gömörben a saját likéri két nagy vasolvasztóját, melyeket egy 13 kilométer hosszu drótkötélypályával a vasheggyel kötött össze s évről-évre örvendetesen emelkedik. Gyártmányai különféle hengerelt és öntött vasáruk, drótszeg, fehér bádog, kocsitengely, bánya- és erdőtermények, higieniai és iskolai felszerelések stb. Évi forgalma ez idő szerint 14 millió forint.

6 thoughts on “Képeslapok – Salgótarján II.

  1. Szenzációsak ezek a képeslapok! Köszi! A Bányakaszinóval mi lett? Lepusztult?
    Elképesztő, hogy Baglyason régen (olvastam is róla) több iskola volt. Ott is volt anno egy régi fa tekepálya a Kaszinónál. Emlékszem még a gyerekkoromból.

    1. A “nagy” Bányakaszinó most üres, omladozik, beázik, eladó.
      A pálfalvai rom.
      A salgóbányai egyre inkább rom.
      Egyedül a baglyasi van hasznosítva, diákotthonként.

  2. A képek jelentős része akkor készült, amikor még a világon sem voltam. Mégis úgy nézem a képeket, mintha akkor is ott lettem volna. Mindig imádtam ezt a várost, “szívem csücske” volt, és marad örökké. Ugyanakkor szívem is fáj, ha jelenlegi helyzetére gondolok. De még AKKOR is imádom!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.