
A Salgótarjánban állomásozó katonák kiszabadítottak két pilótát, akik propaganda harcot folytattak a megszállt területeken. ( Akár az előző cikkben említett főhadnagyok is lehettek)

Csehkiverés Ipolyvarbón, sajnos a falu ennek ellenére Tianon után a csehekhez került.






Ebből a 29 millió métermázsás termelésből az erdélyi bányák 13,5 millió métermázsa kiesett.

Az országot már csak Salgótarjánból látják el szénnel. A szén volt a mozgató erő: szén kellett a mozdonyokba, az erőművekbe, a gyárakba a termeléshez.

Az üveggyár működéséhez is kellett a szén

Lososncon hivatalos nyelvvé a tótot tették a közigazgatásban.


A Felvidék keleti felében élő szláv nemzetiségű emberek nem lelkesednek a cseh megszállásért.
Nógrád megye tót községeiben a megszállás óta a lakosság csak magyarul beszél.

Hát nem vonultak vissza 🙁

„a határ Salgótarjánig terjed”


És 1919 március 21-én a népköztársaságból tanácsköztársaság lesz. Megkezdődik a „dicső” 133 napig tartó proletár diktatúra.

A csehek a nyakunkon, még nyugalom van, dolgoznak a bányák is.

Salgótarjánból bányászokat csaltak el a csehek, akiket csehországi bányákba vittek el. ( Salgótarjánban a Monarchia szinte minden népe képviseltette magát, igy elképzelhető, hogy a bányákban dolgozó csehek, szlovákok engedtek a csábításnak, vagy a nemzeti érzelmüknek.)

Tovább...
Szénrakodó
Határontúl – Maribor
Határontúl – Salvator-kápolna