Szomorú látni, hogy mivé lett a tarjániak egyik volt kedvenc kirándulóhelye. Hogy kié mié volt az mára már lényegtelen. Hogy ki jelenleg a „tulajdonosa” azt szerintem már az se tudja akié.Salgótarjánt járva az embernek állandóan az jár a fejében – kinek a felelőssége , hogy idáig jutott ez vagy az épület. Kevés régi épülete maradt a városnak, pedig régi képeket nézegetve elcsodálkozik az ember, hogy milyen épületek, intézmények voltak ebben a fiatal városban.
Régi képeslapokon 30-as, 60-as, 70-es években.
És az idén a márciusi havazásban.
A tető beszakadva, a belsőterek szétrombolva. A falak még állnak, az emléktáblák is megvannak még. Csak gazdája nincs a turistaháznak. Még nem lenne késő kezdeni valamit vele.
A sífelvonónak már csak a nyomai vannak meg. A márciusi hétvégén amikor a felvétel készült a síelők, szánkózók közül egypár „elvetemült” volt kinn a lejtőn.
Befektetőket , sportbarátokat kellene megnyerni és újra megépíteni a sífelvonót ,sífutópályát csinálni.
Első évben elég lenne egy fűthető sátrat felállítani ,ahol szólna a zene , teát ,forralt bort , szendvicset árulnának és arra ösztönöznénk a helyieket,hogy itt Salgótarjánban töltsék el a szabadidejük nagy részét.Biztosan lennének olyan sportbarátok , testnevelők akik ingyen síoktatást vállalnának és foglalkoznának a kezdőkkel . Egymásért tennénk és nem a „nagy haszonért” ahogy ezt sajnos olyan gyakran látni.Rá kellene jönnünk , hogy gyönyörű helyen lakunk , fantasztikus természeti adottságokkal rendelkezünk és itt is jól tudjuk érezni magunkat!Én egy ilyen megvalósításban szívesen részt vennék.
Nemes Andrea