Fejfák

Az ember elmúlik, utolsó, vagy utolsó előtti állomása a temető (ki miben hisz).

Van ahol fel, van ahol föl

Temetőinkből nem hiányozhat a feszület.

Végső nyughelyünkre ugyanaz jellemző, mint éltünkre: beszoritjuk testünket egy betonkockába, és a szomszédénál minél nagyobb, díszesebb házra, sírhelyre vágyunk a „szokások” jogán (teljesen értelmetlenül, de erről majd pár nap múlva)

A régi fejfák alatt legalább nem „nyomott” a beton

Vannak régi magára hagyott temetőink, ahol már csak a természet gondoskodik a sírokról