Fogyatékkal élők

akik a látszat ellenére ugyanúgy éreznek, örülnek, szomorúak, bátortalanok, bátrak /sőt néha még talán merészebbek is/ kíváncsiak, figyelmesek, udvariasak / sőt udvariasabbak/, vidámak, szerelmesek, BOLDOGOK mint a többség., Csak egy különbség van köztük, és a többség között, hogy ők fogyatékkal élnek. És a legnagyobb különbség, hogy a többség közül sokan nem hiszik el, hogy ezek a dolgok igy vannak, amig a saját szemükkel meg nem tapasztalták. / Én se hittem/Ezek a képek a hétvégén készültek a Szorospataki DÁTÉ gyógyászati panzióban, ahol a NÓGRÁD MEGYEI
ESÉLYEGYENLŐSÉGI KOORDINÁCIÓS IRODA „Esélyek Háza – Salgótarján” tartott egy három napos rendezvényt, aminek a harmadik napja „Gyermek nap” volt.

Sokkal többet nem tudok írni / összeszorul a kezem/, meséljenek az arcok. /Ma mire ide kerültem, sokat gondolkoztam, hogy felkerüljenek-e ezek a képek, senkit nem akarok megbántani velük, inkább az örömüket akarom megosztani, hiszen ŐK IS EMBEREK!/

nagyon // Sok képet készítettem, – nagyon tetszett nekik, hogy fotózom őket, és semmi pózolás nem volt a viselkedésükben – sajnos az irodának arra már nem tellik, hogy nagyíttasson a képekből, igy ez rám maradt, mert úgy érzem, hogy igénylik hogy valami kézzelfogható emlékük legyen arról, amikor a tűzoltóutóban ültek, a földön „szálltak” a sárkányrepülővel, vagy olimpiai győzelemmel felérően eltalálták az íjász céltáblát.//