Egy új korszak kezdete: Schengen
Az utolsó ellenőrzés
Még zárva Ipolytarnóc-Kalonda
Határnyitók
Szabó Tibor Ipolytarnóc polgármesterének beszéde:
Tisztelt önfeledten, boldogan ünneplő magyar és szlovák állampolgárok!!!
– Örömtüzek égnek a lelkekben, szűkebb hazánkban Nógrád megyében, mert a Jézuska elhozta nekünk karácsonyra a sorompók nélküli magyar-szlovák államhatárt.
– Messzire világító, energiát sugárzó tábortüzek is égnek Ceredtől Somoskőújfalun át Ipolytarnócig, Kalondától Szobig az Ipoly mentén egészen a Duna torkolatáig.
– A két nemzet barátként gondolkodó, érző polgárainak öröme eggyé kovácsolódott.
– Templomaink harangjainak zúgása hirdette azt, ami a mai napon végleg bebizonyosodott:
EURÓPA egy és oszthatatlan, EURÓPA közös, Európa nem sajátítható ki, sem politikailag sem pedig gazdaságilag a megbélyegző, megkülönböztető égtáji elnevezés szerint!!!
– Boldog, örömteli érzés ma magyarnak és szlováknak lenni, de mi holnap, holnapután és azután is azok akarunk lenni.
– 2004. május elsején az EURÓPAI UNIÓHOZ történő csatlakozásunk napján nem mentünk EURÓPÁBA, hiszen ott voltunk, ott vagyunk és a jövőben is EURÓPÁBAN maradunk.
– A temetők csöndjében nyugvó déd-és nagyszülők, szeretett édesanyák, édesapák, barátok, rokonok, gyermekkori játszópajtások! Ti nem érhettétek meg ezt a dicsőséges napot. Nem lehet, nem szabad nem emlékezni, gondolni rátok.
– Határőr parancsnokok, határőrök százai kötődtek Ipolytarnóchoz rövidebb-hosszabb ideig a sorkatonai szolgálat révén, majd önként, élethivatást vállalva.
– Nem lehet feledni az iskolai határőr foglalkozásokat, a daltanítást, nyomelemzést, a határt őrző határőrök térdig érő bőrcsizmáinak csikorgását a fagyos hóban indulva a szolgálati helyre, a hűséges kísérőjüket, a farkas kutyákat, a géppisztolyát önmaga ellen fordító határőrt, de a leszerelés küszöbén álló határőr tragikus halálát sem itt a közeli hegygerincen.
– Legendává vált emlékképek villannak elő az egykori VÁM tisztségviselőkről. Ki ne emlékezne
o Szakolczai Polikárpra
o Pilisi Sándorra
o Ifjú Gonda Pálra
o Vagy a magyar nyelvet oly ízesen törő szlovák VÁM-osra „Stefka úrra”!
– A mai nap üzenetet is hordoz Magyarországon és Szlovákia legfőbb politikusainak, közjogi méltóságainak: Mi itt a végeken évtizedek óta békésen élünk egymás mellett nemzeti, vallási, állampolgársági, anyanyelvi hovatartozástól függetlenül. A megbékélést lehet akadályozni, szítani ideig-óráig, de a józan emberi akarat előbb vagy utóbb úgyis győzelmet arat.
– Az akadémikus, soha meg nem válaszolt s válaszolható kérdések úgy kezdődnek: Mi lett volna ha….
– Igen! Mi lett volna ha 1956-ban Magyarország, 1968-ban Csehszlovákia nem a szocializmust építi tovább, hanem ahogy tanították, a rothadó kapitalizmus újkori alapjait kezdi el lerakni?
– Vajon mikor tűntek volna el a sorompók?
– 1920. júniusának fájdalmas történéséhez már nem is megyek vissza, mert annak alakulására nem voltunk, nem is lehettünk befolyással, hiszen akkor még az a gólya sem bújt ki a tojásból, amelyik minket később hozott.
– Annak tragikus drámáját csak akkor tudnánk átélni, ha innen hazamenvén fegyveresek állnának házunk kapujában és azt mondanák:
Ez a ház, ez a föld, ez az udvar, ez az autó nem a tiéd többé!
A tűzhelyen álló töltött káposztából sem ehetsz már! Menned kell, de azért kér bőröndnyi ingóságot magaddal vihetsz a vasútállomásra, ahonnan marhavagonnal utazol el szülőföldedről!
– Vajon zaklatott világunk, békéhez, kényelemhez szokott embereként talpra tudnánk-e állni újra egy ilyen helyzetből?!
– Imádkozzunk csendesen, hogy ez soha senkivel ne történhessen meg többé tartozzon bármelyik nemzethez is. Éppen elég vért fogadott már be EURÓPA földje.
– Ma még fel sem tudjuk fogni, hogy a sorompók, időkorlátok nélküli országhatárral mekkora kincset kaptunk ajándékba.
– Ezzel az értékkel jól kell, jól fogunk sáfárkodni, ki kell érdemelnünk, meg kell becsülnünk.
– Bizakodással, előremutató reményekkel telve tekintünk előre!
– Gyermekkorunktól kezdve ezernyi kedves emlék köt Losonchoz. A fő utca egykori olajos padlózatú boltjai, az első városi kirakat látványa. Iskolatáskák, stoplis futbalcipők, melegítők, a Vasút utca füstös kocsmája, a piros „MOTORKA”, a „Kakasos” templom, egy pohár hideg PIVO a nyári kánikulában mind-mind azt juttatja eszünkbe, milyen fájdalmas volt, amikor az 1980-as évek közepén bezárt a határátkelő.
– Ott leszünk a Vilkei Csemadok Fesztiválon, Kalonda rock koncertjein, részesei leszünk a Rappi májusfa állításának, de a Mucsinyi májusfa döntésének is. Vígan rúgjuk a labdát majd Terbeléden és Busán, szeretnénk fürödni a rappi AQUA parkban, s jó lenne utazni LOSONCRA vonattal is. Megszállhatnak majd a Christina Park Hotelban, reményeim szerint dolgozhatnak az AVANT által Ipolytarnócon építendő házgyári üzemben és bízvást reméljük, gyógyulhatnak majd a Litkei melegvizes fürdőcentrumban is.
– A Duna talpra állította Esztergom és Párkány között egykori hídgyermekét.
– Az Ipoly fölött is szövődnek a köldökzsinórok. A többnyire nyugodt, de olykor szilaj vízfolyam már alig várja, hogy újra betekinthessen a fehérnép szoknyája alá.
– De a fodrozódó víz tétován kérdezi: hová tűnt a Kalondai vízimalom, miért nem gágoknak a fehér tollú libanyájak, s merre jár a rét boglyáinak serege….? Hova lett megannyi régi szép emlék?
– Hihetetlen! Átballaghatunk, átúszhatunk az Ipolyon a víz nagyságainak függvényében. A döntéseknek, történéseknek csak a józan ész fog határt szabni!
– Néhány perccel ezelőtt nagy fejezet ért véget mindkét nemzet életében. Határőrök, jövőbeni emberi sorsok váltak bizonytalanná válaszút elé állítva: Döntened kell, hogyan tovább!
– A sorompóbontás bölcsőjénél már most van egy közös magyar-szlovák állampolgári akarat: A bűnözők, a betörők, a tolvajok nem kívánatos személyek a határ egyik oldalán sem!
– Együttes akarattal közösítjük ki azt a boltot, vendéglőt, áruházat, vállalkozást, ahol nem szívesen fogadnak azért, mert szlovák vagyok, azért mert magyar vagyok!
– Minden ember álmodik!
– Az álom játék, mint az élet!
– Krúdy Gyula Álmos könyve szerint „szép időt” jelent, ha valaki sorompóval álmodik!
– Adja Isten, hogy így legyen!
– Szép időt Magyarország!
– Szép időt Szlovákia!
– Szép időt mindnyájunknak!
Ipolytarnóc, 2007. december 20.
Szabó Tibor
Ipolytarnóc polgármestere
Kiegészítések:
– Schmidth Károly, Barna András, Tihanyi Vilmos, Farkas György, Kiss István parancsnokok irányították Ipolytarnócon a határ őrizetét az elmúlt négy évtizedben.
– 2007. december 21-ének első perceiben Donkó Zoltán ipolytarnóci illetőségű hivatásos határőr történelmet írt, mert ő volt az, aki utoljára nyitotta fel a sorompót Ipolytarnóc és Kalonda határában.
– Fekete Ferenc egykori hivatásos határőr karancskeszi lakosként szintén történelmet írt, mert gépkocsijával ő hajtott át legelőször a szlovák-magyar államhatáron a sorompó felnyitását követően.
Sorompó nyitó
Búcsúzó határőrök
2008. január elsejével megszűnt a Határőrség.
A Rendőrségbe integrálódva látják el feladataikat az egykori határőrök.
Gondolatolvasó vagy, épp kérdezni akartam, nincs-e valami anyagod a határnyitásról. 🙂
Èn most már 9 éves vagyok,és nagyon örülök hogy meglátogathatom a keresztanyámat,aki Losoncon lakik anélkül, hogy 8:00-ig sietnünk kellene a határbezárás miatt.:)
Nagyon jó ez a honlap, végre kifejezni azt, ami a lelkünket abban a bizonyos idöben gyötörte.
„Nem tudni átmenni a négy km-re lévö szeretteinkhez csak azért, mert az utat elzárta az a szörnyü vas!”
Mintha csak álom lett volna, nem is valóság, amikor az elsö alkalommal megállás nélkül áthajtottunk az átkelön. Azért ez nagy lépés a valamikori kötelezöszerü meghívóküldések idöszakához képest. (Szlovákiából MEGHÍVÓVAL legfeljebb két alkalommal egy évben!!! Pl: 1984)