4 thoughts on “Ipolytarnóciak emlékei II.”
Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása
This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.
Fény(tény)képek Salgótarján és Nógrád megye jelenéből és múltjából. Jártamban – keltemben a világ.
This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
Egész egyszerűen nem tudok betelni azzal, mennyire hasonlít ez a vidék – a házak, a kerítések, a virágok, a járda – a somogyi tájhoz.
Csak ott dombok vannak hegyek helyett…
Számomra a gyermekkorom idézi ez a pár kép. Főleg a Bory kúria képei a kedvesek, mert ott éltem 18 éves koromig. Az lenne jó, ha nem sokat változna a falu képe, csak a régi házakat felújitanák! Sokkal szebbek és a faluhoz illőbbek,mint a mai kor építményei. Az is jó lenne, ha a laktanyának találnának megfelelő hasznosítást, ami a falu érdekeit szolgálná! Sok sikert a faluvezetésnek, váljanak valóra terveik, és ne érje több természeti csapás e szép kis szülőfalumat! Gyetainé, Margó
Sziasztok földijeim! Nagyon örülök,hogy van akik foglalkoznak kicsinyfalummal ami mindég a szivem csücske marad…Köszönöm nektek!
Sokszor végignézem a fotókat és mindinkább azt látom, hogy a régi fényképek szebb faluképet mutatnak mint a valóság.
Nem beszélve az emberekről. Csupa élet mindenütt- és amit a valóságban látok arról inkább nem írok semmit. Gyönyörű vidék, világhír, jó levegő és a kanyaron túl nyomor, éhezés, pusztuló otthonok.Csak néhányan gondoljuk úgy, tenni kellene valamit! Lehet hogy mi járunk rossz úton, és hagyni kelle elmerülni az egészet az unalom és a közöny egyhangú hanyatlásában. Bár nem vagyok tőzsgyökeres még is fáj emiatt a szívem, sajnálom azt ami már soha többé nem lehet.
V. Tamás