Húsvéti túra Buják környékén a Kálváriától a Sasbércen át a várig.
A Szt. Anna kápolna a remetelakkal
Harang sajnos nem lakik a toronyban
Bujákot kisebb falunak gondoltam, pedig több mint kétezren lakják
“Olyan ez a föld, mint a parasztok, akik rajta élnek: cifra és nyomorúságos egyszerre. A ruhája ennek a tájnak szép és pompás, antik ékszerei a várromok, színei a sokféle erdő zöldje, a földszalagok sokárnyalatú barnája. … Ezt a szegény földet úgy rejti a táj, mint sovány testet a sok cifra szoknya.” Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság
A stációk képei igen rossz állapotban vannak, van ahol már hiányzik is a kép
Jobb lator
A várat csak sejteni lehet az ágak között
Útelágazás balra egy erdei út, középen turista jelzéssel jelzett út, jobbra a Kálvária. A következő állomás a Sasbérc.
hálást köszönöm az újb béjegyzésed is – oly szeretnivaló, otthonos képek.
viszonzásul egy versike + 1 kapcsolósor /link a jeddzetelőmbe’ /blog a szülőfalumrul:
a haza
fájó hiány
nincs
csak belül keresheted
nem őrzik irigyek
nem pénzhajhászok kegyetlen hada,
akik csak kihasználni akarnak
Magyarország
az elrabolt haza
lelkünkben él
mennyországként, szépként
szeretteink lakják
ölelésre tárul karjuk
balzsam a gyűlölet égő sebeire
értő mosolyuk, szavuk
http://sztandit.blogspot.com/2008/03/hrskti-templom-dusa-fell-jobbra-dis-tet.html
s a válasz a soraidra, leveledre, megjegyzésedre:
Kedves Galagonya.
Köszönöm a megjegyzésed, +osztott gondolatid s a kapcsolósort (linket is.
A keresgélésre fecsérelt időd, nehezen +tanál6ó bemutatkozás (profil, zavaros oldalsáv + egész jeddzetelő mián ne haragudj, kérlek, nem Néköd akarám +nehezítni a do’god. (Inkább csa’ magamnak gyű’tögetem a szemetet, nem elzárva másokat se a kukátul.
A csonkaország népinek nehány év előtti mikulási ajándékszavazása csak +erősítése vót annak, mit úgyis sejte mindenki. Nem szükséges mentegetni, ami rossz. Elfogadtuk már rég, mint a halált. Csak fáj. S még mindig lázadozunk nehányan, kik még hiszünk valami igazságosabban s jobban.
S Isten ments, hogy beléja akarnánk szólni a fekete szobabelsőtökbe vagy abba, hogy mire kő’tötök vagy kit szeressetek. (Sose is akartunk. Ezt csak gyurcsótányék hiteték el, állíták bé így.) Inkább sok csonkaországi (mi is azok vagyunk, csak minket elcsatoltaknak hí’nak) fönnhéjáz’/a sokszor vélünk, de azt is meg lehet szokni. Akad még mellettük sok más szeretnivaló. Igazat megvallva még mindig hazának tekintjük Magyarországot (a kicsit s nagyot egyaránt), csak nem állhatjuk meg, hogy ne csípjünk néha vissza a fekete falakér’ + a jogfosztásokér’ /ezt főkint a saját portánkon.
Persze, hogy szóba állok /-unk Véletek. – Kivel mással is tudnánk beszélni anyanyelvünkön? + legalább van kivel vitatkozni a fekete falak + a fölösleges pénzkidobálás + rossz párválasztás miatt (amit mint mondám úgyis Rátok hagyunk). Ha meg +szorultok továbbra is viszünk élelmet, akar csempészünk is, mint a háború után a szüleink, s hoznánk becsületes (írott) szót. – Vaj’ a becstelent Ti is kidobnátok, hogy ne mérgeddzen! Különben is egyszer így – mi, másszor úgy – Ti. A jó magyar ember, amint mondják: az utolsó falatját is mögosztja.
Különbe’ oly gazdagok azér’ mi se vagyunk, hogy ne kén szerényen élni. A statisztikák arra vannak, amire a becstelen politikusok (hogy hazudjanak).
Még egyszer köszönök mindent. Remélem: nem sértődsz meg a piszkálódásomér’.
Tisztelettel s szeretettel stb.
“Soha” az életbe’ nincs, csak az ideológiákba’. Kevesen hitték, hogy +történhet, ami +történt.
Igazad van, s ne haragudj, én se fogok többé szurkálódni Véled, hogy kiugrasszam a nyulat a bokorbul, mer’ nem érdemled.
Szerintem viszont közel volnánk egymásho’, mer’ nekem is a nézetkülönbségeket áthidaló együttműködés s szelídebb beszéd, mi hiányzik.
A hazugsággal megvont határ 2 oldalán, legalábbis a magyarok közt nincs ellentét, köpködni meg ezen az o’dalon a magyarok nem szoktak.
Továbbra is minden jóut kívánva idvöz lettel stb.