Drégelyvárához -északról- a Schaffer-kúttól indulunk az „Apródok útján”. (Autóval megközelíthető, pár lépésre van egy feltételes vasúti megálló -szólni kell a kalauznak, hogy leszállnánk-)
280 méter meredek vagy 750 méter laza séta, igény szerint.
Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja.
Két ifiu térdel, kezökben a lant,
A kopja tövén, mintha volna feszűlet.
Zsibongva hadával a völgyben alant
Ali győzelem-ünnepet űlet.
„Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,
Odaillőt egy huri nyakra!”
„Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
Zászlós kopiával a gyaur basa sírján:
Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
És pengeti, pengeti, sírván.”
…S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
Meg nem marad itt anyaszülte.
„Szép úrfiak! immár e puszta halom,
E kopja tövén nincs mér’ zengeni többet:
Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom,
Odalenn vár mézizü sörbet. -„
Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem:
Egyenest oda fog folyamodni.
„Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
Mit csak terem a nagy szultán birodalma.
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs…
Ali győzelem-ünnepe van ma!”
Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
És pattog a bomba, és röpked a gránát;
Minden tüzes ördög népet, falat ont:
Töri Drégel sziklai várát.
„Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,
Immár födi vállát bíborszinü kaftán,
Szél zendül az erdőn, – ott leskel a hold:
Idekinn hideg éj sziszeg aztán!”
A vár piacára ezüstüt, aranyt,
Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;
Harcos paripái nyihognak alant:
Szügyeikben tőrt keze forgat.
„Aztán – no, hisz úgy volt! aztán elesett!
Zászlós kopiával hős Ali temette;
Itt nyugszik a halmon, – rövid az eset -;
Zengjétek Alit ma helyette!”
Két dalnoka is volt, két árva fiú:
Öltözteti cifrán bársonyba puhába:
Nem hagyta cselédit – ezért öli bú –
Vele halni meg, ócska ruhába’!
„S küldött Alihoz… Ali dús, Ali jó;
Lány-arcotok’ a nap meg nem süti nála;
Sátrában alusztok, a széltül is ó:
Fiaim, hozzá köt a hála!”
Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl!
Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
Jó kardja előtt a had rendre ledűl,
Kelevéze ragyog vala balján.
„Rusztem maga volt ő!… s hogy harcola még,
Bár álgyúgolyótul megtört ina, térde!
Én láttam e harcot!… Azonban elég:
Ali majd haragunni fog érte.”
Mint hulla a hulla! veszett a pogány,
Kő módra befolyván a hegy menedékét:
Ő álla halála vérmosta fokán,
Diadallal várta be végét.
„Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már
Dícséretiből az otromba gyaurnak?
Eb a hite kölykei! vesszeje vár
És börtöne kész Ali úrnak.”
Apadjon el a szem, mely célba vevé,
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
Ki miatt lőn ily kora veszte!
(Szondi két apródja Arany Jánostól)
A ballada Sinkovits tolmácsolásában:
[audio:https://tarjanikepek.hu/wp-content/music/szondi1.mp3]
Koncz Zsuzsa is megénekelte:
[audio:https://tarjanikepek.hu/wp-content/music/szondi2.mp3]
König Frigyes 1582 várat rekonstruált könyvében
Nagyon szép!! Köszi!
én is köszönöm. nekünk egy estve má’ nem sikerült oda elérni.
féltek a gyer’kek + a nejem is a setétbe’, + nem is lett vón má’ értelmi botorkálni.
minden jóut! idvez- s tisztelettel
Tibi
a frissb béjegyzésnél nem értem az undort, hacsak nem a nép-nemzeti jelképorgia-giccsnek szól. a szobrok nekem tetszenek, az épületeket + má’ úgy-ahogy +szoktuk
A szobrokról:
-a Radnóti szobrot talán le lehetett volna takarítani a 100 éves évforduló kapcsán (lehet, hogy még nem érte el a 60 ezer forintos költséget)
– egy szoborhoz nem kell semmit „hozzátenni”, még ha a város lobogója is
A nép-nemzeti jelképorgia-giccsnek én se tudnék jobb nevet adni (a kedvencem a „nagymagyarországos fatányéros”, itt most pont nem volt)
Drégelyre pedig Nagyoroszitól könnyebb a járás 🙂 Egy napfelkeltéért érdemes lenne kinnt éjszakázni.