A Főtéri vasúti megállóban ezeket az emléktáblákat lehet látni
-holokauszt emléktábla a 60 éves évfordulóra emlékeztetve
– A kormány 1868. július 1-jén felvásárolta a csődbement Magyar Északi Vasutat (Budapest–Salgótarján)
– ami tovább épült Losonc felé
Svejk emléktábla nincs, de a kocsmából rálátni az állomásra
Aki a városba érkezik ezen a táblán fejtheti meg a helyijáratok közlekedésének rejtelmeit.
Télire nekem
több tüzelőt
kéne venni,
mint amennyi
van, amit be
úgy szereztem,
hogy sokáig megéheztem.
A tél fagyos arcával
felém nevet,
mert elvitte pénzemet
a fa, a szén;
de ne képzelje valaki,
hogy annyira szegény
és nyomorult lettem,
hogy kínomban
nem a kenyeret,
hanem a tüzelőt ettem.
——
Mint valami ólban,
meleg kunyhómban
egyedül magamban,
suttogva, halkan
szeretek beszélni a télről,
melynek fagyos érkezése
zuhogva szétdől
a vidéken,
földön s az égen,
meg a didergő tájon,
melynek hosszában
idegesen kever
hóömlést a szél.
Fagyos áramlatuk
elég sokat
hozzám is bever:
nem zavar,
csak dolgozgatok,
mert most eléggé
jókedvű vagyok.
Napjaim tetején ülök, onnan
lóg le a lábom, hajamon
hófelhő kalapoz és szavaim
messze, kakastollak közt
portverve menetelnek!
Karancstól Karancsig
/A képek telefonnal készültek/
Kösz a csodás képeket és verseket!!
Balázs János költőként is tökéleteset alkotott. Sorai szívig hatolnak, s formailag is tökéletesek! Honnan tudta ezt is ez a végtelenül egyszerű ember!! Ilyen az igazi tehetség!
Hát tényleg nincs 🙂
Maradt valami a hóból?
Jaj. Akartam írni Onagynál is, hogy nincs, közben megint ránéztem arra a bizonyos hozzászólásra 🙁
Nem a salgótarjáni állomásról írt az illető, hanem a sátoraljaújhelyiről… csak én félreolvastam…
Bocsánat, bocsánat…
Na, szépen vagyunk! Bukarest meg Budapest 🙂
A hó meg hahó 🙂
Mindkét városnév s-sel kezdődik, és mindkettő hosszú 🙂
Vezeklésül:
http://index.hu/bulvar/svejk0923/