Szobrot és teret kapott Salgótarján első polgármestere dr. Förster Kálmán.
Mit lát Förster ma a városból a téren üldögélve?
Látja a téren a ma még vidám fiatalokat, akik pár év múlva máshol keresik majd a boldogulásukat.
Lát párokat, akiket nem csak a szerelem köt össze.
Belehallgat a mellé ülők beszélgetésébe.
Rámosolyog a legkisebbekre…
… a bátrabbakat az ölébe is ülteti.
Örül a nagycsaládosoknak.
Látja, hogy múlik az idő és a busz nem jön…
… és ha megérkezik, látja a szép új kijelzőt a rajta, ami lehet, hogy többet ér, mint maga a busz.
1969-ben jár utoljára a városban, most látja az akkori építkezések eredményeit: beton, beton hátán.
Talán szót emelne a városképet csúnyító elfelejtett reklámtáblák miatt.
Biztos nem várná meg amíg a szél elfújja.
Vannak még szakszervezetek?
Kóbor kutya régen is volt…
… a verebeket nem érti hogy maradtak meg, egy lovat se látott még.
Polgármesteri szemével nyugtázná a minőségi munkát.
Ő talán büszke lenne az 1919-es tarjáni munkásokra, akik megvédték Salgó-Tarjánt a benyomuló csehektől, hiszen Ő tudná, mit jelent egy elfoglalt vidéken élni. Ha akkor nem fognak össze a kohászok, bányászok talán az ő sorsa is másképpen alakult volna, hiszen város nélkül polgármester se lett volna 21 évig.
Szomorú, hogy nem látja az új országzászlót. Egy-két fát még ki kellene vágatni!
Megnyugvással töltené el, hogy ma is vannak akik kiváltságosok, főleg ha A6-val járnak.
Nagyon jó képek, s a szöveg hozzá!!! Keserédes!
Tényleg jól sikerült összeállítás! Köszi!
„Egy-két fát még ki kellene vágatni!” – Türelem, ez kis városunkban igazán nem okoz gondot, majd módszeresen kiírtják őket, mint a többit! És itt nem csak az új parkra gondolok. Annak idején alig bírták a munkagéppel kicibálni a helyéről az életveszélyessé nyilvánított Rákóczi-fát. Jobb helyeken az ilyen természeti emlékeket megőrizni/konzerválni szokták…. Vagy volt egyszer egy Acélgyári úti fasor is, meg gyönyörű nyár- és fűzfák a Tóstrand mellett, és még sorolhatnám. De hát itt minden fa veszélyes közellenség…