2020-09-27

Tarjáni Képek

Fény(tény)képek Salgótarján és Nógrád (vár)megye jelenéből és múltjából. Jártamban – keltemben a világ.

"… csak az hal meg kit elfelednek"

Más világ most ahol él, más a szó és más a fény
Tavasz, ősz, nyár és tél, nélküle fúj itt a szél.

Egyetlen titka volt jóságos lelkednek: mosoly, hit és tiszta szeretet

Mint vadra a vadász ki lesben áll,
Úgy rabolt el tőlem orvul a halál

Szívemet hozzád emelem, és benned bízom Uram

Nem volt nagy és kiváló
Csak szív, a mi szívünkhöz közel álló

Sírva jöttünk e világra, sírás közt költöztünk el.
De ha jutottunk boldogságra, semmit sem vesztettünk el

Alszom mélyen zúgó lomb alatt,
Ó, ne zavarjátok meg édes álmomat.
Boruljatok a síromra csendesen,
Legyetek nyugodtan, már nem fáj semmi sem.

„Pihenj csendesen”

Lelkünk, mint a sólyom, úgy ül a bölcsesség karján,
Hogy elrepítsen – mikor megszülettünk elereszt,
S mikor meghalunk, visszavár.

Álmodj szépet gyermekem, álmod tovább az életed.
Szenvedésünk véget ér, ha majd itt álmodunk veled.

Istenünk kérünk, vedd helyettünk oltalmadba őt
Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt.

Mikor elfáradtam fájt nekem már minden, a jó Isten átölelt magához vett engem.

„Ha ránézünk sírodnak kövére
Szorgalmas munkádnak e sír lett a bére”

Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.

Ha a puszik esőcseppek, egy tengert adok
Ha az ölelések falevelek, egy erdőt adok
És ha szeretet örök, akkor az
Örökké valóságot adom neked.

Forrás: Sírversek, idézetek 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás