2020-09-24

Tarjáni Képek

Fény(tény)képek Salgótarján és Nógrád (vár)megye jelenéből és múltjából. Jártamban – keltemben a világ.

Érsekvadkert

Két hasonló elem.

Az egyik az Érsekvadkerten1933-ban Réti István építőmester vezetésével épített zsinagóga részlete.

A másik egy zsinagógához hasonlító épület része.

A régi zsinagógát  teljesen átalakították, közösségi házat építettek belőle.

Egy parasztházból “zsidósított” épület homlokzata utánozza az egykori zsinagógát. Emlékháznak tervezték a zsidó temető mellé.

Nógrád vármegyében jelentős lélekszámú zsidó lakosság soha nem élt. Ennek egyik oka, hogy I. Lipót császár (1657–1705) 1693. évi rendelete a bányavárosok 7 mérföldes (kb. 50 kilométer) körzetében a zsidók letelepedését és iparűzését megtiltotta. A tilalom a zsidóság elől a vármegye területének több mint a felét elzárta. Ennek megfelelően 1725-ben Nógrád két járásának (Szécsényi és Kékkői) 11 településén összesen 20 család lakott.

A zsidók Vadkerten kezdetben a Zichy család tulajdonában lévő Szentlőrincpusztán telepedtek meg. Első említésük 1802-ből való. 1840-ben már13-an éltek a községben. Öt évvel később, 1848-ban, egy fiatal, döntően más településekről ideszármazó zsidó népességet írtak össze. Itt élt ekkor a 36 éves, balassagyarmati születésű boltos, Ádám József és neje; Weiner Rozi 24 éves hajadon, akit – egyedüliként – vadkerti születésűnek írtak; Jelen Mari 14 esztendős balassagyarmati származású szolgáló; Schvarcz Móric „itzés kocsmáros”, aki 1819-ben látta meg a napvilágot szintén Balassagyarmaton. Grünbaum Cecil 20 éves, csécsei születésű hajadon megfelelő rovatába nem írtak foglalkozás-megjelölést. Schwarcz Rózsi „pinczérné” Pusztabodonyban jött a világra, 1832-ben. Lőwy Illésnél, 12 éves kora ellenére, a „boltos itzés” foglalkozás-megjelölést találjuk.

Az izraeliták száma az 1860-as évektől szaporodott meg. A közösség létszáma a következőképpen alakult: 1870: 2364 lakosból 122 fő, 1880: 97, 1910: 63, 1920: 59, 1930: 57 lélek.

1941-ben Nógrád 7130 (2,7 százalék) izraelita vallású és 351 (0,1 százalék) keresztény lakosa a zsidótörvények hatálya alá esett. Az 1944-ben sárga csillag viselésére kötelezett népesség a vármegye településein nem egyenletesen oszlott meg. 1941-ben a 193 nógrádi településből 51 helységben zsidók egyáltalán nem éltek, 77 községben pedig az izraelita vagy keresztény vallású, a zsidótörvények hatálya alá tartozó lakosok száma tíz alatt volt.
A hat járásból (Balassagyarmati, Losonci, Nógrádi, Salgótarjáni, Szécsényi, Sziráki) álló vármegye zsidóságának (izraeliták és keresztények) 66 százaléka a három megyei városban (Balassagyarmat, Salgótarján, Losonc) élt. Nógrádban összesen 142 településen éltek izraeliták és a zsidótörvények hatálya alá eső keresztények.

1941-ben 56 (1,5%) izraelita vallású és 3 (0,1%) keresztény vallású érsekvadkerti lakosra vonatkoztak a zsidótörvények.

A Nógrádi megyei zsidóság történetéről bővebben a Nógrád megyei Levéltár oldalán lehet olvasni.

A Nevek fala – A holocaust Nógrád megyei áldozatainak levéltári kutatások alapján összeállított névsora 

A temetőben vagy két tucat sírkő áll. A “legfiatalabb” is több mint száz éves.

Az érsekvadkerti Szent András templom.

A templom melletti  háborús emlékművön 121 vadkerti neve olvasható, köztük a 43  holocaust áldozaté is.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás