Nógrádon kívül – Erdély 2019 – XII.

Szaplonca – Săpânța – ספנצה – híres “vidám temetője”.

Köszönet a fejfák fordításáért Molnár Szabolcsnak #térjhazavándor

Itt én pihenek,
Pop Grigore a nevem,
Szerettem traktoristának lenni…

“A nyolcszáznál is több fakeresztet 1935-től 1977-es haláláig Stan Ioan Pătraș fafaragó, később tanítványa, Dumitru Pop-Tincu készítette tölgyfából és festette ki élénk színű (főleg kék) olajfestékkel. Nyelvjárásias-archaizáló, gyakran humoros sírfelirataik a halállal megbékélt elhunytak fiktív monológjai. ”

“Az iskola iskola lesz,
amikor az ember ember lesz,
az állam pedig állam” M.E.

A fejfákat készítő művész sírja.

Itt pihenek
Manaila Gheorghenek hivnak
…
…
Traktortista voltam,
Nem éltem hasztalan,
Gyerekeim nem voltak,
…
…
de nem volt szerencsém,
mert fiatalon meghaltam.

Az életben amennyit éltem,
Sok jót tettem én,
Az agyagba tett a betegség.
Ti mind, legyetek gondolatban velem,
Kérjétek az Istent,
Hogy adjon az Isten segítséget nektek,
És ne felejtsetek el engem.
A sors így akarta
Hogy ne éljek sokáig,
Gyertek el a temetésemre,
Amikor nehéz a lelketek,
ha már így akarta az Úr
1947-1991

“A cujka tiszta méreg,
Sírást és kínt hoz,
Mert nekem is hozott,
A halál eltett láb alól.

Akinek tetszik a jó cujka
Úgy jár, mint én,
Én is szerettem a pálinkát
kezembe vele haltam meg.

Itt pihen
Dumitru Holdis,
élt 45 évet,
erőszakos halált halt
1958-ban.”

Az örökkévalóságban pihenek.
Grigore Ofrim, így hívtak engem,
A drága feleségemmel
Azt csináltam, ami hasznos volt,
A bányában dolgoztam,

Itt én pihenek,
Ion Grigore Tom-nak hivnak
A bányában nehéz munkát végeztem,
És sokat kerestem.
Két gyerekem volt,
Remélem jól neveltem fel őket…