A harmadik: Riga, Lettország fővárosa a Daugava két partján 15 km-re a tengertől.


Egyszer régen élt Rigában egy óriás, akit Kristapsnak hívtak. Bár hatalmas és erős volt, a szíve tiszta és jóságos volt. Az volt a szokása, hogy minden éjszaka átgázolt a Daugava folyón, és a hátán vitte azokat az embereket, akiknek át kellett jutniuk a túlpartra. A szegényektől nem kért pénzt a szolgálatáért.
Egy éjszaka, miközben a folyón járt, meghallott egy síró kisgyermeket a partról. Odament, felemelte a gyermeket, és a hátára tette, hogy átvigye a túlsó oldalra. Ahogy belegázolt a vízbe, a gyermek egyre nehezebb és nehezebb lett, mintha az egész világ terhét viselte volna. Kristaps erejét megfeszítve, az utolsó pillanatban érte el a partot, és biztonságban letette a gyermeket. A gyermek ezután ragyogó fénnyel világító angyallá változott, és megáldotta Kristapsot, amiért ilyen nagylelkű és önzetlen volt.
A legenda szerint Kristaps hálából hatalmas kincsekre lelt a folyóparton, és a vagyonát a szegényeknek és rászorulóknak adta. Amikor meghalt, szobrát a Daugava partján állították fel, hogy emlékeztessen mindenkit a jóságára és nagylelkűségére. Az emberek később a szobor lábánál gyűltek össze, és adományokat helyeztek el egy gyűjtőládába, hogy támogassák a szegényeket és a betegeket.
Ez a legenda összefonódik a Szent Kristóf történetével is, aki a hagyomány szerint maga is átvitt egy gyermeket a folyón, aki aztán kiderült, hogy maga Jézus volt. A lett változat azonban a helyi folyóhoz és a balti kultúrához igazította a mesét.
A szobor másolata ma is látható a Daugava partján Rigában, az eredeti fafigura pedig a Rigai Történeti és Hajózási Múzeumban van kiállítva.






















































































Tovább...
Szénrakodó
Határontúl – Maribor
Határontúl – Nagyvárad