George Mackay Brown skót költő, író és drámaíró volt. Széles körben a 20. század egyik legnagyobb skót költőjeként tartják számon.
1956-ban, érett diákként érkezett Edinburgh-ba, és magával ragadta az írók tömege, akik a Rose Street, a Milne’s és az Abbotsford bárjaiban gyűltek össze. A vers és illusztrációja a Rose Street egyik kirakatsorát díszíti.
Az alkoholos italokat „kinyilatkoztatásnak” találta; „boldogsággal öblítették át az ereimet; elmostak minden gondot, félénkséget és aggodalmat. Emlékszem, azt gondoltam magamban: »Ha minden délután két korsó sört ihatnék, az élet nagy boldogság lenne«”. Az alkohol jelentős szerepet játszott az életében, de azt mondja: „Soha nem lettem alkoholista, főleg azért, mert gyorsan felmondta a szolgálatot a gyomrom.”
George Mackay Brown: Beachcomber
fordította:Gemini
Illusztráció: Astrid Jaekel
Partra vetett kincsek
Hétfőn egy régi csizmára leltem –
Csupa sós, rozsdás barna bőr.
Vissza is dobtam a tengerárnak:
Hadd táncoljon a habok közt legott.

Megérne az jó harminc shillinget.
Jövő télen talán szék lesz belőle,
Koporsó, vagy ágy, ha eljön a vég.

Hátrahajtottam a fejem, s megittam.
Megfagyott a part: szirének s angyalok
Gyűltek körém a hideg ködben.

Csak puszta hínárt meg egy bálnacsontot,
Ázott lábakat a fagyos fövenyen,
S mellé egy hangos, száraz köhögést.

Smaragdzöld moszat közt pergett a homokja,
Pont úgy, ahogy a vén templomkerti köveken
Méri az időt a múlás és a rozsda.

Egy spanyol gálya hozhatta a mélyből,
Mely múlt hónapban futott itt zátonyra,
Messze, a Kame sziklás, vad vidékén.

Csöndben maradok, a fenekemen ülök.
Mi hát a mennyország? Egy vén tengerészláda,
Melyben ezer fénylő aranytallér zörög.

Tovább...
Szénrakodó
Határontúl – Maribor
Határontúl – Nagyvárad