2026-11-18

Tarjáni Képek

Fény(tény)képek Salgótarján és Nógrád megye jelenéből és múltjából. Jártamban – keltemben a világ.

Határontúl – Commando emlékmű

Ben Nevis a Brit-szigetek legmagasabb hegye 1345 méter magas. Skóciában június közepén 1300 méter felett  hó is van .
A második világháború alatt, 1940 júniusában hozták létre Winston Churchill kérésére  a brit kommandót, egy különleges fegyvereserőt amely rajtaütéseket hajthatna végre a németek által megszállt Európában.
1942-ben hozták létre a kommandós kiképző központot az Achnacarry kastélyban, az emlékmű helyétől mintegy hat mérföldre északnyugatra. Az önkéntesek a Spean Bridge vasútállomásra érkeztek, majd onnan meneteltek a hét mérföldes szakaszon Achnacarry kastélyig, elhaladva az emlékmű jelenlegi helyszíne mellett. A kiképzés a Skót-felföldön, Lochaber nagy részén zajlott, és rendkívül intenzív volt, gyakran éles lőszert használtak. Aki a tanfolyam bármely részén megbukott, felszállt a következő vonatra, és visszament az egységéhez.

Érkezés a Spean Bridge vasútállomásra (A vasútállomás emléktáblájának szövege)

 Sokféleképpen írták le vonattal való megérkezésüket a Spean Bridge vasútállomásra. Egyesek szerint egy dudazenekar fogadta őket, mások szerint teljes felszerelésben vonultak Achnacarry-be, megint mások pedig egyedül érkeztek. Mindegyik igaz, de egyik sem kőbe vésett.

Donald Gilchrist „Castle Commando” című könyve a következőképpen foglalja össze saját érkezését:

„Crianlarichból a vonat egyenletesen emelkedett észak felé, egyre vadabb és ijesztőbb tájakon át. Elhaladt Tyndrum és az Orchy hídja mellett, át a sivár Rannoch Mooron, és tovább a Loch Treig mellett. Könyörtelenül szitált az eső, amikor a vonat végre lezötykölődött egy enyhe lejtőn, és csörömpölve megállt egy festői kis állomáson. A gőz sziszegése felett hallottam a csövek hangját, és mint a ’45-ös kísérteties visszhangját – egy hordár kiabált magas, felföldi hangon:

„Spee…ann Brri…dge!”

Ezután leír egy kiltes, skótdudás őrnagyot, aki gyorslépést játszott az emelvényen parancsokat osztogató kiképzők mellett. Megjelenésükkel kitűntek: álcázott, esőálló kabátot, csizmát és fényes arcot viseltek, sárgaréz páncéljaik laposra és fényesre polírozva. Felszereléses táskákat dobáltak teherautókra, de a férfiak felsorakoztak, a kiképzők kíséretében, és skótdudák hangjára meneteltek a hét mérföldes szakaszon Achnacarryig. Mások arról számoltak be, hogy egyedül érkeztek, csak a felszerelésükkel és a parancsukkal. Nem tudták hová menjenek, ezért meg kellett kérniük valakit, aki felhívta az Achnacarry személyzetét, akik eljöttek értük. Mindannyian ugyanazt az útvonalat választották a Spean Bridge Hotel mellett, a falun keresztül a hídhoz. Átvonultak a Caledonian-csatorna feletti hídon, majd fel a meredek lejtőn, amíg fel nem tűnt az Achnacarry-ház.

Az egyetlen vigasz az újoncok számára az volt, hogy legalább a tiszteknek is meg kellett csinálniuk!

A kapunál megállva volt idejük felmérni a környezetet.

Amerre csak néztek, mindenhol katonák gyakorlatoztak.

A kocsifelhajtót szegélyező fák mellett hosszú sorban sírok sorakoztak, fehér keresztekkel megjelölve. Mindegyikre egy kis tábla volt szegezve, amelyen egy szám, rang és név szerepelt, alatta pedig a halál oka.

„Megjelent a láthatáron”, „Nem sikerült fedezékbe vonulnia egy rohamparton”

Donald Gilchrist, aki később maga is oktató lett, így írja le gondolatait, amikor először meglátta a sírokat:

„Természetesen hamisak voltak… vagy mégsem?”

Az önkéntesek megérkeztek

Három kommandós  jellegzetes öltözékben, felszereléssel, fegyverrel. Az elöl álló katona feltehetően Jack Lewington kommandóst ábrázolja, aki életében gyakran részt vett az emlékműnél tartott megemlékezéseken. A másik két katona egyike Frank Nicholls (rangja ismeretlen), a másik pedig Sidney Hewlett ezredőrmester, a kommandósok egyik alapító altisztje.
„Együtt hódítunk”
 
A pipacskoszorúkat minden háborús emlékműnél megtalálni.
Az szobor közelében, egy kis emlékkertet hoztak létre. Sok második világháborút túlélő kommandós hamvait helyezték ide,  és számos emlékműnek ad helyet, azokra tengerészgyalogosokra, kommandósokra emlékezve, akik a közelmúltbeli háborúkban estek el a Falkland-szigetektől, Irakon át Afganisztánig.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Loch Ness vagy a Skye szget felé tartva kötelező a megállás.
 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás