

Érkezés a Spean Bridge vasútállomásra (A vasútállomás emléktáblájának szövege)
Sokféleképpen írták le vonattal való megérkezésüket a Spean Bridge vasútállomásra. Egyesek szerint egy dudazenekar fogadta őket, mások szerint teljes felszerelésben vonultak Achnacarry-be, megint mások pedig egyedül érkeztek. Mindegyik igaz, de egyik sem kőbe vésett.
Donald Gilchrist „Castle Commando” című könyve a következőképpen foglalja össze saját érkezését:
„Crianlarichból a vonat egyenletesen emelkedett észak felé, egyre vadabb és ijesztőbb tájakon át. Elhaladt Tyndrum és az Orchy hídja mellett, át a sivár Rannoch Mooron, és tovább a Loch Treig mellett. Könyörtelenül szitált az eső, amikor a vonat végre lezötykölődött egy enyhe lejtőn, és csörömpölve megállt egy festői kis állomáson. A gőz sziszegése felett hallottam a csövek hangját, és mint a ’45-ös kísérteties visszhangját – egy hordár kiabált magas, felföldi hangon:
„Spee…ann Brri…dge!”
Ezután leír egy kiltes, skótdudás őrnagyot, aki gyorslépést játszott az emelvényen parancsokat osztogató kiképzők mellett. Megjelenésükkel kitűntek: álcázott, esőálló kabátot, csizmát és fényes arcot viseltek, sárgaréz páncéljaik laposra és fényesre polírozva. Felszereléses táskákat dobáltak teherautókra, de a férfiak felsorakoztak, a kiképzők kíséretében, és skótdudák hangjára meneteltek a hét mérföldes szakaszon Achnacarryig. Mások arról számoltak be, hogy egyedül érkeztek, csak a felszerelésükkel és a parancsukkal. Nem tudták hová menjenek, ezért meg kellett kérniük valakit, aki felhívta az Achnacarry személyzetét, akik eljöttek értük. Mindannyian ugyanazt az útvonalat választották a Spean Bridge Hotel mellett, a falun keresztül a hídhoz. Átvonultak a Caledonian-csatorna feletti hídon, majd fel a meredek lejtőn, amíg fel nem tűnt az Achnacarry-ház.
Az egyetlen vigasz az újoncok számára az volt, hogy legalább a tiszteknek is meg kellett csinálniuk!
A kapunál megállva volt idejük felmérni a környezetet.
Amerre csak néztek, mindenhol katonák gyakorlatoztak.
A kocsifelhajtót szegélyező fák mellett hosszú sorban sírok sorakoztak, fehér keresztekkel megjelölve. Mindegyikre egy kis tábla volt szegezve, amelyen egy szám, rang és név szerepelt, alatta pedig a halál oka.
„Megjelent a láthatáron”, „Nem sikerült fedezékbe vonulnia egy rohamparton”
Donald Gilchrist, aki később maga is oktató lett, így írja le gondolatait, amikor először meglátta a sírokat:
„Természetesen hamisak voltak… vagy mégsem?”
Az önkéntesek megérkeztek





































Tovább...
Szénrakodó
Határontúl – Maribor
Határontúl – Nagyvárad