Hollókő

Hivatalos honlapja

Hollókő – Ófalut 1987-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

Műemlékei

Római Katolikus templom, műemlék jellegű

A középkor során a mai település őse Váralja néven már szerepelt. Papját 1343-ban említették, a Pusztaveremdombon álló templomának falmaradványai 1910-ben még láthatók voltak. Hollókő községről a XVIII. század elejétől találhatók adatok, 1799-ben a falu Nagylóc fíliája. Az 1867-es kataszteri térkép nem ábrázolta a templomot, s nem jelölték azt az 1871-ben, 1879-ben és 1882-ben kiadott katonai térképek sem. Az Esztergomi Főegyházmegyei katolikus iskolák története című könyv alapján 1889-ben, közadakozásból építették. 1909-ben leégett, a tűzvész után azonban helyreállították. A népi jellegű templom egyhajós, nyugat-keleti tájolású, homlokzati tornyos és kisméretű. Hajója téglalap alakú, egyenes záródású. Külön szentélye nincs. Tornya a keleti homlokzat elé épült, a toronyalja kőfalazatú, dongaboltozatos. A két felső szint fából készült, külső, a déli falán elhelyezett falétrás feljárata van. A templom bejáratat a torony keleti falán nyílik. Hajója gerendás födémű, az egyszerű fakarzatot egyetlen faoszlop támasztja alá.
A műemléki jelentőségű területet kelet-nyugati irányban a Kossuth út 62-108-as számú házak közötti falurész, észak felé a patakig terjedő telkek, dél, illetve nyugat felé a vár és az alatta körben elhelyezkedő fás, legelős hegyoldal határolja. Az 1981-ben kiadott műemléki rendezési terv tartalmazza az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség által javasolt határvonal módosítását. 1977-ben a község környékét Tájvédelmi körzetté nyilvánították.

A területen egyedileg is védett épület a Kossuth út 62, 64-65, 67-76, 78-79, 81-90, 92-96, 98-101, 108 és a Petőfi út 1-2, 7-8, 10-12, 20, 22, 26, 28, 30, 32 számú épületek, illetve a várrom. A terület jelenlegi határán kívül védett még a Kossuth út 112, és 114-es számú ház.

A községben 2 műemlék, 9 műemlék jellegű és 43 városképi, faluképi jelentőségű, összesen 54 védett épület található. Ezeken kívül a műemléki jelentőségű területen további 8, egyedileg nem védett ház helyezkedik el.

A község kialakulása: A település fölött magasodó várrom magja, a lakótorony a XIII. század második felében épült. A többszörösen bővített, sok ostromot megért vár története 1711-el zárult, amikor császári rendeletre falainak egy részét elbontották. 1966-69-ben feltárták, helyreállították.

Hollókő község ősét Váralja néven már 1343-ban említették az oklevelek. Nyomait az Előttyi dűlőn, templomának maradványait a Pusztaveremdombon 1969-ben tárták fel. Az említett két régészeti lelőhely a műemléki jelentőségű terület és részben a tájvédelmi körzet határán kívül esik. Ugyancsak a védett terület határán kívül, attól dél-nyugatra található a Pusztavárhegy459 méteres csúcsa. A csekély falmaradványok és a XIII-XIV. századi felszíni kerámialeletek középkori erődítményt sejtetnek, környékével szervesen illeszkedik a védett tájegységhez. A mai települést a XVIII. század elejétől említik, 1715-ben még csak három magyar háztartással, 1720-ban nemesi községként. Az 1867-es kataszteri térkép szerint a község 60 lakóházból és 11 egyéb rendeltetésű épületből állt, kiterjedése nem sokban tért el a műemléki jelentőségű területtől. Fejlődését a gyakori tűzesetek hátráltatták (1874., 1886., 1896.). Az 1909. július 30-i tűzvészben a falu összes háza leégett. Mai arculatát az ófalu tűzvész utáni újjáépítésekor kapta. Néhány házra kiterjedő tűzeset volt még 1926-ban és 1935-ben is. A XX. században kelet felé, a régi pajtáskertek helyén kezdett bővülni a község, de az ófalu, néhány kisebb átalakítástól eltekintve megtartotta eredeti településszerkezetét.

A településszerkezet kialakulásához fontos adatokat szolgáltat az 1867-es kataszteri térkép, mely már a mai Kossuth és Petőfi utcát is ábrázolja. E két utca lakóépületei már ekkor is fésűs beépítésben álltak, ez adja a jelenlegi falukép egyik sajátosságát is. A térképen hat, úttal párhuzamos épület is látható, ezek közül azonban ma már csak a Kossuth út 84-es számú ház áll. A mai településszerkezet másik sajátosságát a rokon családok egy telken történő építkezései, az úgynevezett csoportos telkek jelentik. A községben ennek a kialakításnak négy alaptípusa figyelhető meg. A község kialakulásakor a lakóházak boronafallal, zsup, vagy zsindelyfedéssel készültek. A fa építőanyagot az 1783-as tiltó rendelkezés ellenére a lakosság még valószínűleg sokáig alkalmazta. A védett területen lévő 59 lakóházból 31 még ma is az 1867-ben ábrázolt helyen áll. A sok ősi elemet megőrző mai házformára jellemző a kőlábazat, a két oldalon előreugró tető, melyet később már oszlopos, mellvédes tornáccal láttak el, csonkakontyos, vízvezetős, díszített oromfalas nyeregtető és a leggyakoribb szoba – konyha – kamra – istálló alaprajzi elrendezés.

Várrom, műemlék

Az építmény magját képező, ötszög lakótorony a XIII. század második felében készült. Az előkerült legkorábbi anyag is XIII. századi. A torony építtetője a megyében nagy birtokokkal rendelkező Kacsics nemzetség volt. A vár a XIII. század végén, a XIV. század elején a király és a főurak pártharcában fontos szerepet játszhatott. Birtokosa ekkor Péter fia, Mikus volt. A király győzelmével végződő rozgonyi csatát követően a pártütők birtokait Károly Róbert elkobozta, Hollókőt 1313-ban az ugyancsak Kacsics nembeli Szécsényi Tamásnak adományozta. Szécsényi kezdettől fogva a király híve volt, pályája felfelé ívelt, fontos tisztségeket töltött be, hatalmas birtokokat szerzett a megyében és az ország más területein. Az 1327-es határbejárás során vezették be a vár birtokába, ez az oklevél igen részletesen írja le a várbirtok határvonalát. Valószínűleg az ő nevéhez fűződik a XIV. század közepén végzett első bővítés, melynek során a lakótornyot fallal vették körül, megépült a toronytól nyugatra és északra lévő palota alsó két szintje és a vízgyűjtő. Leszármazottai folytatták a vár bővítését, a XIV. század második felében épült a két nyugati falszoros, a külső vár udvarát körülvevő fal és az alsó vízgyűjtő. A kapu a várudvar déli falán volt ebben az időben. A XIV. század végén újabb építkezés következett, ekkor készült a dél-nyugati sarkon a kaputorony. Ennek építése során a korábbi kaput elfalazták.

Az 1411. évi családi osztozás során Hollókőt Szécsényi (II.) László kapta meg. Fia, (III.) László Albert király özvegyétől Ulászlóhoz pártolt át 1441-ben. Ezután egymást érték a volt királyné párthívének, Giskrának betörései. A husziták Szécsény melletti veresége után a két fél 1441-ben fegyverszünetet kötött, majd ezt 1442-ben Hollókőn, Szécsényi László főispán várában megújították. 1454-ben a főispán hadi kiadásai miatt Hollókőt két vejének zálogosította el. A várbirtokhoz ekkor négy község tartozott. Valószínűleg Szécsényi László idejében készült a védelem megerősítésére a kapuhoz vezető feljárati, és az északi falszoros.

Szécsényi László fiú utód nélkül halt meg, 1459-ben, hatalmas birtokát leányai révén a Losonczi és Guthi Ország családok örökölték, melyben a király is megerősítette őket. Birtoklásuk során a szűknek bizonyuló várat kétszer is bővítették. A XV. század végén beépítették a belső vár kis udvarát, gótikus kapukereteket helyeztek el a palota alsó szintjén és beboltozták az itt lévő pincét is. A XVI. század eleji nagyszabású építkezés során a tornyot egy, a palotát két emelettel megnövelték, beépítették a tornyot körbevevő fal pártázatos védőfolyosóját, és ekkor készültek a nyugati külső falszoros keresztfalai. A tágasabb, díszesebb új palotaemeletek alapján feltételezhető, hogy a vár urai időszakosan Hollókőn lakhattak.

Nógrád várának eleste (1544) után Hollókő a végvárak sorába került, de mint kis vár, csak másodrangú szerepet töltött be. Említést érdemel ebből az időszakból Kapitán György hollókői kapitány és a szandai török parancsnok, Hubiár aga között, a bujáki réten 1550-ben lefolytatott párviadal. 1552-ben a két várparancsnok, Zsáki András és Imre viszálykodása miatt a török könnyűszerrel elfoglalta. „Hollóka” a szécsényi szandzsákhoz tartozott, 1556-57-ben Mohamed aga várőrsége 18 gyalogosból és 3 tüzérből állt, de 1558-59-ben is csak 24 fő volt a török várőrség. Fülek 1593 évi visszafoglalása után Prépostvári Bálint egri főkapitány tárgyalásai révén kardcsapás nélkül került vissza magyar kézbe. Hollókő továbbra is a jelentéktelenebb végvárakhoz tartozott, 1596-ban egy vizsgálat igen rossz állapotúnak minősítette. Az 1608-as országgyűlés megerősítését rendelete el. A feltárás alapján megállapítható, hogy csak kisebb építkezéseket végeztek: a XVI. század végén a külső várudvart feltöltötték, és két helyiséget emeltek, majd a XVII. század elején újabb feltöltés és újabb két helyiség készült. A várban az 1652-es és 1655-ös adatok szerint 20 fős őrség volt. Ilyen állapotban érte Hollókőt 1663-ban az újabb támadás, amikor Berki Mátyás és Nagy Orbán parancsnokok átadták a várat a töröknek. Ezt követően járt vidékünkön Evlia Cselebi utazó, akinek leírásából kiderül, hogy a török élelem és hadiszertárat helyezett el Hollókőn. Végleges felszabadítása Sobieski János nevéhez fűződik, aki Bécs felmentése után megyénken vonult keresztül és 1863 októberében Szécsényből és Hollókőről is elűzte a törököket. Az üresen álló építmény őrzését a XVIII. század elején Szabó György, Gondor Mátyás, Nagy Orbán és Krikk Lőrinc hollókői lakosokra bízták. 1701-ben I. Lipót több más várral együtt elrendelte Hollókő lerombolását, de ez ekkor még nem történt meg. 1710-ben Nógrád labancpárti nemesei Hollókőn tartották a megyegyűlést. A szatmári békekötés után egyes falait szétrombolták, 1718-ban már romként említették. A birtok a XVIII. század elején a Forgáchok kezébe került, majd 1860-ban a Pulszky család vásárolta meg. Omladékai között egy ideig a környékbeli szegények laktak. Az elmúlt kétszáz évben falainak egy részét építőanyagként elhordták, de még mai állapotában is a megye legépebben maradt, a középkori építkezés jegyeit is tükröző várának tekinthető. A vár feltárását 1966-69 között végezték, a restaurálási munkák 1970-ben kezdődtek. A vár és a község környékét 1977-ben tájvédelmi körzetté nyilvánították.

A vár 361 méterrel épült a tengerszint felett, a völgyhöz viszonyítva 110 méter relatív magasságú andezit sziklára. Szabálytalan alakú, belső tornyos. Mai külső és belső várból, falszorosokból álló rendszere többszöri átépítés, bővítés során jött létre. Bejárata a Szárhegy gerincnyúlványa felől, a keleti oldalon nyílt, mögött e a vár déli oldalán végighúzódó falszoros vezetett a dél-nyugati sarok kaputornyáig. A kaputoronyban három egymást követő kapunyílást tártak fel, a köztük lévő farkasveremmel. A torony harmadik kapuja a várudvar nyugati falán át vezetett a külső várba. Ez vastag falakkal a déli és részben a keleti oldalról védte a felső várat, benne négy helyiséget, 3,6 méter mély, kváderkővel rakott vízgyűjtőt, három különböző korban kialakított járószintet tártak fel az ásatás során. Kősziklára épült, több méter vastag keleti falszakasza volt a legtámadhatóbb pontja. Csekély maradványai alapján a fal nyomvonalát az elmúlt években rekonstruálták. A belső vár kapuját nyugat felől kettős falszoros védelmezte. A belső, 1,8 méter széles szoros a sziklára épült, meredeken vezetett a kapu előtti építményhez, amely előtt farkasvermet is készítettek. A külső falszoros váltakozó szélességgel nyugat, majd bővítése során dél felől is körbevette a belső várat, észak-keleti végén őrtorony zárta le. őrtornya és a belső kapu közötti szakasz az évszázadok során teljesen elpusztult, helyreállítása vasbeton szerkezettel történt. A külső falszoros nyugati részét később három keresztfallal négy szakaszra osztották. A belső vár mai formája többszöri bővítés során alakult ki. Magját a szabálytalan ötszög alaprajzú torony képezi, ennek északi és nyugati oldalához építették a palotaszárnyakat. Bejárata a nyugati falszoros felől egy szabálytalan alakú helyiségbe nyílt. Jobbról íves vonalú, egykor boltozott, kő kapukeretes helyiség, balról helyreállított, dongaboltozatú pince csatlakozott hozzá. Ez a három helyiség képezte a palota első szintjét. A második szintre gótikus bejáraton át dél-kelet irányú lépcsősoron lehetett feljutni, ennek két foka megmaradt. A második szinten a palota északi szárnya és a torony között kisebb udvar volt, ide vezetett fel a lépcső. Ezt az udvart később beépítették, innen nyílt az északi szárny nagyobb helyisége, és e szint magasságában záródott a kváderkövekkel bélelt, mintegy 2,6 méter átmérőjű, fedett vízgyűjtő is. A palota harmadik szintje is kapcsolódott a torony falaihoz, a torony észak-keleti fala mellett kisméretű helyiség, a déli fal mellett D alakú vízgyűjtő akna került elő. Ez utóbbi faragott lefolyóval volt összekötve az alacsonyabban lévő vízgyűjtővel. Feltehetően ezen a szinten helyezkedett el a vár lovagterme, melyet jelez az északi palotafal későgótikus gyámkő maradványa, valamit a nagyméretű, egykor reneszánsz stílusú ablaknyílások. A palota negyedik lakószintje már csak az északi falon követhető, s ugyancsak itt maradt meg az ötödik szinten kialakított védőfolyosó pártázatának egy eleme is. A vár legrégebbi része az ötszög alaprajzú torony. Sarkait szépen formált kváderkövekből építették, belső tere emeletenként bővül. Mai bejárata a palota második szintjénél található, ezt a nyílást azonban utólag bonthatták ki. Legkorábbi bejárata a torony harmadik szintjén nyílt. A legfelső emeletet később falazták rá, itt egy kapu kőkeretének maradványa jelzi a palota legfelső szintjével való kapcsolatát. A tornyot körbevevő várfalon eredetileg védőpártázatos gyilokjáratot képeztek ki. Ennek szerepe, később megszűnt, így a pártázatot és a fal – torony közti szorost befalazták. A védőpártázat elemei a torony keleti fala mellett és a palota észak-keleti sarkához toldott védtorony még látható. A gyilokjárót 1985-ben kibontották.