Részletek -néhol átszerkesztve- egy 1963-ban megjelent városi kiadványból – köszönet érte Révai Péternek –
ELŐSZÓ
Országgyűlési képviselő és helyi tanácsok választására készül az ország. Ebből az alkalomból a 4 év alatt végzett munka egy részét mutatjuk be e kiadványunkban városunk lakóinak.
Mi a legfőbb politikai jellemzője a szorgalmas munkával eltöltött elmúlt négy esztendőnek?
A szocializmus építésének új szakaszába léptünk. A mezőgazdaság szocialista átszervezése történelmi jelentőségű győzelem, amelyből Salgótarján város üzemi, hivatali dolgozói is igen derekas munkával vették ki részüket. – Leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait, a szocializmus győzött a népgazdaság minden ágában. A szocializmus anyagi-technikai bázisa állandóan szilárdul. A szocialista termelési viszonyok uralkodóvá váltak, örökre megszűntekazok a körülmények, amelyekben egyik ember a másikat kizsákmányolhatta. Megváltoztak hazánk osztályviszonyai. Fejlődött társadalmi rendünk, szilárdult munkáshatalmunk. – A szocialista kultúrforradalom eredményei, a marxista-leninista ideológia térhódítása, a szocialista tudat formálásában kedvező feltételeket teremtett.
A szocialista forradalom a magyar nép történelmének legjelentősebb győzelme népünk boldogságának, jólétének forrása és biztos záloga. Új történelmi feladat megoldása vár népünkre: a szocializmus teljes felépítése.
Az elmúlt négy év alatt a mi szűkebb hazánk: Salgótarján is ugrásszerűen fejlődött. Jelentősen fejlődött városunk ipara, legtöbb üzemünkben megkezdődött az egyes üzemrészek rekonstrukciója, üzemeinek jövője megalapozott. A termelés volumene valamint exporttermelésünk jelentősen növekedett. Az utóbbi években nagyobb gondot fordítottunk a termelékenység növelésére, főként a műszaki fejlesztés útján.
Gazdasági építő munkánkban egyre nagyobb területet foglalt és foglal el a városfejlesztés, a lakásépítés és a kommunális beruházás. A második 5 éves terv során az ez irányú beruházások összege számottevő. Felépül a megyei kórház, a kultúrház, szálloda, sajtószékház, gimnázium, általános iskola, a kenyérgyár, pártszékház, ipari tanuló iskola.
Újjászületik a városközpont, új üzleti negyed épül fel. Fejlődik a város kommunális ellátottsága. Az 5 éves terv végére üzemel az ipolymenti vízmű első szakasza, a közeljövőben elkészül a szennyvízhálózat fővezetéke, folyik az elektromos kábelfektetés.
Az 5 éves terv folyamán megépül a Tatárárokban a városi strand jelentős része. Tárgyalások folynak a távfűtés megoldására a vízerőműből.
Városunk összkomfortosabb, tisztább és lényegesen szebb lesz.
A városfejlesztés jelentősebb részben a régi egészségtelen városrészek lebontása útján valósul meg. Az 5 éves tervben kb. 240 egészségtelen lakást bontunk le, amelyek helyén városi közintézmények és több, mint 700 korszerű lakás épül fel.
A fejlődő város kulturális igényei, a szocialista művelődés térhódítása új, megnövekedett feladatokat jelent a kultúrforradalom további kibontakozásában.
Városunk lakosságának nagy része elfogadja a szocialista kultúrát, egyre fokozottabb minőségi igényt támaszt kultúrpolitikánk iránt. A megnövekedett érdeklődés kielégítésére kulturális szerveink felkészültségét, városunk kulturális intézményekkel való ellátását növelnünk kell.
Az elmúlt négy év eredményei – összességében nézve – nagyarányú fejlődést tanúsítanak. Ezekben az eredményekben tükröződik városunk lakosságának aktív tevékenysége. Eredményeinket a dolgozók nagyszerű munkasikerei, széleskörű társadalmi munkája és hasznos, megalapozott javaslatai alapján értük el, amelyekért ezúton is köszönetet mondunk. Meggyőződésünk, hogy ez az aktivitás és támogatás a jövőben még fokozódik az eddigi eredmények láttán és továbbra is közös erővel építjük, szépítjük városunkat.
Ennek a kiadványnak az a célja, hogy a számok nyelvén és képek segítségével igyekezzen bemutatni mennyit fejlődtünk 1958-tól napjainkig az iparban, – egészségügyi, – művelődési, – kereskedelmi, – városrendezési, – stb. területen és melyek a legfontosabb feladatok a második ötéves terv hátralévő 3 évében. A számok, grafikonok figyelmes tanulmányozása során azt is meglát hatjuk, hol kell a munkánkon javítani, hol kell azt hatékonyabbá és még eredményesebbé tenni.
Ez a kiadvány legyen segédeszköz a fejlődés leméréséhez, legyen alapja azoknak a javaslatoknak amelyekkel az 1963 február 24-én megválasztandó országgyűlési képviselőket, tanácstagokat munkába indítjuk. Legyen gondosan őrzött emlék szeretett városunk hatalmas iramú fejlődésének időben nagyon rövid, de eredményekben gazdag időszakáról.
Salgótarján, 1962. december
Sándor Elemér
a városi Tanács vb. Elnöke
Lakosság száma
1949 1960
Salgótarján 22063 26622
Zagyvapálfalva 4551 5004
1919 dicső emlékét őrzi az 1959-ben felavattott emlékmű
1960-ban Kádár János elvtárs látogatott el Salgótarjánba a bányásznapi nagygyűlésre
IPARI FEJLŐDÉS
Acélárúgyár
94 éves multra visszatekintő kohászati jelleg u vállalat. Uralkodó profilja a hidegen alakított acélszalag és hozott drótféleségek. Kisebb volument képviselnek a kovácsolt áruk és öntvényféleségek. A gyár berendezései általában régiek, technikai színvonaluk alacsony. Csak 1959-ben indult meg korszerűsítési folyamat a hideghengermű fejlesztésével.
A hideghengermű ünnepélyes átvétele 1961-ben
Mintegy 300 millió forintot fordítottunk a korszerűsítésre. A fejlődésre jellemző, hogy a hengerlési sebesség tízszeresre növekedett és két új gépegységi; háromszorosát termeli a 21 db régi gépnek. A fejlesztés a hideghengerművel indult be és az eddigi ken felül még mintegy 1.50 millió Ft beruházással ötvözött, sav és rozsdaálló termékek gyártására is lehetőséget teremtettünk. További fejlesztés következik a huzalműben is. A mennyiségi fejlesztés mellett elsősorban a minőségi áruk arányának a növelése a cél, így több fémbevont huzal, hegesztőpálca anyag gyártására törekszünk importcsökkentés végett.
Csak technikai és technológiai fejlesztés vár a kovácsoló üzemekre és öntödékre. Különösen az átszervezett mezőgazdaság gépigényének ellátása határozza meg feladatainkat, mivel a mezőgazdasági szerszámokon kívül géprészek, ekekormány lemezek, talajmegmunkáló kések, szántóvasak gyártása folyik nagyobb mennyiségben.
Jelentős export programja van a vállalatnak. Míg 1960-61-ben kb. 5 %-át, 1962-ben már 10 %-át exportáltuk a termelésnek. Ez az arány 1963-ban kb. 14 %-ra növekszik. Új exportcikk a hidegszalag, ami már a Szovjetunióba, Indiába és Svédországba is eljut.
Hengerműi részlet
A hengermű fejlesztése oly gyors volt, hegy ma már csak technikai importra szorul az ország és a belföldi ellátás mellett jelentős mennyiséget tudunk exportálni. A termelés célkitűzései mellett a vállalat sokat fordít a szociális, kulturális és munkavédelmi kérdések javítására. A munkahelyeken eszközölt biztonsági intézkedések hatására az ezer főre jutó balesetek száma 2 év alatt 10-ről 3,5-re csökkent.
Üzemorvosi rendelőt szereltünk fel és mintegy 30 millió forintot fordítottunk szociális juttatásokra. Bővítve lett az üzemi konyha és étkezde, megnagyobbítottuk a kultúrotthonunkat. Tervbe van véve a műszaki klub létesítése, a már működő sport-klub mellett.
A vállalatra háruló feladatok megoldásánál sokat fordítottunk, a dolgozóink továbbképzésére és tanulására. Vállalatunk igyekszik megfelelő szakmai felkészültséggel elébe nézni berendezéseink technikai fejlődésének.
Szénbányászat
Salgótarján város korábban szénbányászatáról volt ismert. Ma már nem a bányászat a fő meghatározó iparág a város területén. Jó lehet a nógrádi Szénbányászati Tröszt üzemei a salgótarjáni szénmedencében helyezkednek el, a város területén a széntermelés viszonylag nem jelentős. Salgótarjánban helyezkedik el a nógrádi Szénbányászati Tröszt, amely műszaki, adminisztratív állormányával a salgótarjáni járás területén lévő üzemek irányítását látja el. A Tröszt részére 1962. évben új, modern irodaház épült a volt bányarendészeti épület folytatásában, míg emeletráépítéssel és átalakítással a volt bányakapitányság épületét lakásokká alakították át.
A jelenleg üzemelő salgótarjáni üzemek termelését mégis érdemes szóvá tenni. Míg 1953-bar 87 vagon volt a termelés, 1959-ben 92, 1960-ban 102, 1961-ben már 104, 1962-ben már 120 vagon/nap. A városban lévő ipari üzemek megkövetelték a szénbányászattól az erőteljesebb termelést, ami a bányák korszerűsítését követelte meg. A ma művelés alatt álló szénmezők jelentős része már az 1870-es években üzemelt.
A széntelepek vastagsága elérte az 5-6 métert. Ebből az elmúlt idők folyamán 2 méteres széntelepet műveltek, melynek kalória értéke elérte a 4.200-4.500 kg/kalóriát. Ez időszak után a városban lévő üzemek termelése visszahanyatlott, mert, az alsó szénpad nem adta a kívánt fűtőértéket. A fűtési technika fejlődése következtében lehetővé vált a széntermelés felfutása.
A jövőt illetően a város területén lévő szénvagyon 2010-ig, a kutatási eredmények szerint képes biztosítani az ipari vállalatok szénszükségletét.
A háztartási szénellátás a város területén lévő bányaüzemekből nem biztosítható, a szén alacsony fűtőértéke miatt. Ezért az egész város közegészségügye szempontjából vannak olyan aktív törekvések, hogy a város közintézményeinek, egyes ipari üzemeinek és a most épülő lakótelepeinek fűtési energiáját a vízválasztói erőműből távfűtés útján biztosítjuk. Ezzel egyrészt a levegő szennyezettségét tudjuk csökkenteni, másrészt a város alatti szénvagyont gazdaságosan tudjuk felhasználni.
Bányagépgyár
A hajdan – 1895-ben – lóistállóból fő és több fészerépületből álló javítóműhely nehézkes fejlődés után jutott el odáig, hogy 1950 október 1-el kivált a Nógrádi Szénbányászati Tröszt kötelékéből és önálló bányagépgyárrá fejlődött fel. Ezt a lépést a szénbányák egyre fokozódó gépesítése tette szükségessé. A megnövekedett feladatoknak ugyanis a hazai gépjavítóműhelyek már nem tudtak eleget tenni s így vetődött fel annak a gondolata, hogy a szénmedencék legnagyobb teljesítőképességű bányagépjavító műhelyei közül egyeseket, valamint más üzemeket a bányák gépesítésének meggyorsítása érdekében bányagépgyárakká fejlesszenek fel.
A zagyvapálfalvai bányagépgyár 1950 óta állandóan növeli teljesítőképességét és fejleszti a műszaki színvonalát. 1950-1960 között azonban csaknem 25 millió forint beruházási összeget kapott a népgazdaságtól. Ezért a gépbeszerzéseken kívül egyéb beruházásokra csak elenyésző összegeket fordítottak.
A második ötéves tervben a vállalat életében gyökeres változás történik. Közel 120 millió forintos beruházással megkezdődik a gyár rekonstrukciója. Ennek eredményeként új épületek, újabb gépek beállításával, fejlettebb gyártási eljárások bevezetésével növelik a munka termelékenységét és az 1960-ban elért 80 millió forintos termelési értéket 205 millióra emelik. A vállalat 1956-ig csak hazai szükségletre termelt. Azóta folyamatosan szállít külföldre. 1960-ban össztermelésének (forintértékben) 16,5 %-át exportálta. A Zagyvapálfalván készült berendezéseket az ország egész területén ismerik. Szállítószalagjait az építő- tégla és egyéb ipar használja.
A Zagyvapálfalvai Bányagépgyár és Javító Vállalat első exportszállítmánya Észak-Koreába irányult, ahová motormozdonyokat küldött. Azóta Jugoszláviába és Indiába páncél kaparót, Jugoszláviába és Lengyelországba szállítószalagot, a Szovjetunióba és Csehszlovákiába betonaljgyári berendezéseket, Lengyelországba, Jugoszláviába és Indiába Voco-viziszivattyukat, Jugoszláviába motormozdonyokat exportált. 1960ban Jugoszlávia, Csehszlovákia és a Szovjetunió volt a piaca. Ez 1961-ben Irakkal bővült.
Salgótarjáni Palacküveggyár
A salgótarjáni gyár hazánk egyik legkorszerűbben felszerelt üveggyára. Az 1960. évi termelési értéket tekintve rangsorban az Orion és a Sajószentpéteri gyár után következik.
Ezelőtt 67 éve kezdte meg a termelést Az első években évente 45 ezer mázsa üveget (6 millió palackot) gyártott 240 ezer akkori forint értékben. Az üzem történetében figyelemmel kísérhették a kád- és fazekas kemencék számbeli gyarapodását. valamint az olvasztófelületük növekedését. Ezen keresztül lemérhetjük a gyár fejlődésének ütemét és termelési kapacitásának emelkedését.
A gyár kezdetben csak zöld üveget, majd megalakulása után hat évre már színes, félfehér, barna és sötétkék palackokat is gyártott. 1927-hen kezdte meg a fehérüveg termelést és 1931-ben rendezték be az első finomcsiszoldát.
Ma már a gyártás műveletében találkozik a régi és az új termelési eljárás. A finomabb árukat, az 5 liternél nagyobb űrtartalmú üvegeket és ballonokat a régi módszerrel: kézimunkás termeléssel (üvegfúvás) gyártják.
Üvegfúvók
Fejlettebb eljárás a félautomatás, sűrített levegőre működő fúvó és présgépek üzeme. Az előbbiből 17 db. Kikó-rendszerű, az utóbbiból 4 db Kutscher-féle géppel rendelkeznek. A legfejlettebb módszer a teljes automaták alkalmazása. Ennek felel meg a tízkarú Owensgép, valamint a 2 db AV. nagykaros szovjet automata. A gyár termékei ország- és világszerte ismertek.
Ballonfúvó
A hazai piacot legtöbb üveggel a múltban és a felszabadulás után 1960-ig a salgótarjáni gyár látta el. Termelvényeinek súlyban 97,3 értékben 85,8 %-a maradt 1960-ban hazai fogyasztásra.
A Salgótarjáni Üveggyár a hazai üveggyárak közül exportjával is kitűnik.
Exportra általában a finom fehérüvegáru kerül. A finom fehérüveg aránya 1960-ban 65,9 %-ra emelkedett.
Üvegfestés
Csiszolás
A salgótarjáni üvegesek egy részénel még a kapitalista rendszerben létesített, tíz kolónia 167 lakása ad otthont. Ezek közül a legrégebbi a gyár alapításával egyidős egyemeletes épület, amely akkor 60 munkáscsaládnak és 40 nőtlen munkásnak nyújtott szállást. A felszabadulás után a gyár beruházásából a város területén fürdőszobával felszerelt 132 lakás épített.
A gyár szociális, egészségügyi és kultúrális ellátottsága a felszabadulás óta lényegesen javult. Az üzemek munkavédelmi felszereléseire nagy gondot fordítottak.
Négy egészségügyi állomása és orvos rendelője van. A felszabadulás előtti egy fürdő helyett ma már négy szolgálja dolgozókat.
Salgótarjáni Táblaüveggyár
Az ország egyetlen húzott táblaüveggyára.
Az 1960-as statisztikai adatok szerint hazánk összes üveggyárainak rangsorolásában az 1959-es folyó áron számított termelési értéket tekintve az ötödik helyen áll.
A több, mint 60 éves gyár kizárólag táblaüveget készít. Maximálisan 2,10×4,45 rn nagyságú üveget tudnak húzni.
1960. januártól két csiszoló és két fényezőgép beállításával kétoldali felületi csiszolás is folyik. A MÁVAG és a Győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár az évi 30 ezer m2-es rendelésükkel a csiszolók kapacitását teljesen lekötik.
A gyár jelenleg két termelőegységgel üzemel. Az 1931-ben készült kemencéjét időközben üzembiztossá tették és regeneratív kamráját meghosszabbították. Az 1960. június 1-én üzembe helyezett második termelőegység, az 592 torna befogadó képességű, 5 aknás, Siemens-rendserű, regeneratív fűtésű Zagyva II. kádkemence. Hozzá 159,5 m2/lóra átlagos kapacitású három szovjet Fourtcault-rendszerű húzógépet telepítettek.
Az üvegolvasztáshoz szükséges gázt 1960 április előtt 4 azóta az új generátortelep létesítésével 8 db Koller-rendszerű generátor biztosítja.
A gyár jó gépesített 329 villanymotorjának teljesítőképessége 1345 kW. Egy két folyamatot nem tekintve, a munkát üzemi félautomaták végzik.
Az anyagtárolás javulását mutatja az 1960-ban létesített fedett deszkaraktár is.
A dolgozók lakóhely szerinti megoszlása tekintetében a medence gyárai közül itt a legkedvezőbb a helyzet. Az összes dolgozó 71 %-a helybeli.
A gyár jól gépesített 329 villanymotorsága kedvező. Az üzemek munkavédelmi felszerelése jó. A gyár üzemi fürdőkkel, üzemi rendelővel, kultúrotthonnal, könyvtárral, konyhával és étkezővel rendelkezik. A gyári dolgozók lakásviszonyai a századforduló óta lényegesen megjavultak. Jelenleg a 232 gyári lakásból, melyben 400 család lakik, 72 újonnan, 30 átalakítással a felszabadulás után létesült.
Zománcipari Művek Salgótarjáni Gyáregysége
A népgazdaság korszerűtlen, kapitalista örökséget vett át a köznyelven tűzhelygyárnak említett üzemmel. Épületei rendszertelen toldásokból és fészerekből állottak. Az államosítás óta a népgazdaság mintegy 50 millió forintos beruházással igyekezett ezt eltüntetni, a gyárat korszerűsíteni és termelő képességét növelni. 1954-60-ban 18 millió forint értékű gépeket szereztek be.
A gyár fejlesztésére 32 millió forint van tervezve, melyből a második ötéves terv időszakában mintegy 10 milliót használtak fel. 1964-ben megkezdődik az üzem rekonstrukciója. A jelenlegi gyárudvar területén hidegüzemi gyárrészleg (csiszoló, nikkelező, zománcozó, sajtoló, lemezmegmunkáló és szerelő csarnok) létesül. Az ötéves terv során korszerűsítik az anyagmozgatást is. Uj gépeket állítanak be, korszerű mélyhúzó módszereket alkalmaznak, új cikkek (p1. olajkályha, gáztűzhely) gyártását vezetik be. Jelenleg is több újtipusú tűzhely kisérleti gyártásán dolgoznak.
A második ötéves terv végén 1960-hoz viszonyítva a gyár 36 %-kal több terméket ad a népgazdaságnak és az egy főre jutó termelési érték 20 %-kal fog növekedni.
A gyár a múltban is elsősorban hazai piacra termelt. Cikkeit az egész országban ismerték. Salgótarjánból elégítik ki az ország kályha, tűzhely és zárkulcs szükségletét.
A gyár legjelentősebb termelési eredményét a felszabadulás után 1960 év hozta. Ez olvasható le az alábbi táblázatból.
Az üzem munkaerő ellátása biztosított. Szakmunkáshiány nincs, az utánpótlás intézményesen folyik. Itt a szociális, egészségügyi és kulturális ellátottság a felszabadulás óta lényegesen javult. A kapitalista rendszerben épített két egyemeletes kaszárnyaszerű gyári épületben ugyan még 60 család lakik, de a felszabadulás óta már 105 családot juttattak korszerű lakáshoz.
A dolgozók jó munkáját tükrözi az 1954, 1960-ban kitüntető élüzem cím is. 1962-ben ebből a gyárrészlegből indult el a minőségi mozgalom.
Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat
A Salgótarjánban folyó nagyarányú építés időbeni és minőségi lebonyolítása az Építőipari Vállalat munkáját bírálja vagy dicséri.
Az építés volumenének évről-évre történő ugrásszerű emelkedése komoly szervezési, műszaki előkészítési feladatok elé állítja vállalat minden dolgozóját. A hajdani – Salgótarján Bányavidéki NV-ből kinőtt állami építőipari Vállalat igyekszik feladatát teljesíteni.
Az építőiparban igen komoly műszaki fejlesztés történt az utóbbi időben. A felszabadulás utáni első években építőipari gépesítésről még aliag lehetett beszélni. Csupán néhány betonkeverő és szállítószalag volt az összes gépállomány. A géppark emelkedésének ütemére jellemző, hogy 1958-kan 23, 1960-kan már 42 betonkeverő segítette az építők munkáját. Az utóbbi két évben 6 autódarut kapott a vállalat és több modern toronydarut és egvéb, a nehéz fizikai munkát helyettesítő népeket kölcsönöz.
Régi vásártéri építkezések
Elismerésre méltó az igen hiányos tervellátottság mellett végrehajtott régi vásártéri lakótelep felépítése, a megyei Tanácsház mögötti lakótelep megépítése, a végrehajtott számos üzemfejlesztés és egész sor más építőipari tevékenység.
Az Építőipari vállalat zagyvarónai salakbloküzeme…
és a blokkokból épült házak az Űttörőház mögött
A jövő feladatai között első helyen a még gyorsabb (szállóhoz hasonló) és még olcsóbb építkezés célkitűzése áll.
Korszerű gépek beszerzésével, a fejlett technika bátor alkalmazásával tovább kell emelni a termelékenységet és a gyorsaság mellett tovább kell javítani az építkezés minőségét is.
FOLYT.KÖV.
Köszönöm a bejegyzést, mivel Medgyaszay István építész életét kutatom, aki az 1962-ben átalakított Bányakapitányságot tervezte. Hozzáfűzném a bejegyzéshez, hogy jelenleg is több motívum is megtalálható az épületen a régi bányakapitánysági épületből. Illetve a salgótarjánival megegyező épület Pécsen még szinte eredeti állapotban megvan és ma is Bányakapitányságként szolgál.
Medgyeszay a térségben még a kazári bányászkolóniát tervezte, amelyről egy tervet találtam is a Medgyaszay Múzeumban.
Köszönet azért a sok kis luk-ért amit akkor épitettek de most már jobb lenne lebontani és épiteni jobbakat!
Akkor legalább épültek „kis lukak”.Most bezzeg….
A lebontásukról meg annyit:akkor hol lakna majd az a magamfajta átlag csóró.
Köszönöm a bejegyzést! Jó volt látni ahogy épült a város,kár,hogy ma már csak leépül!