„A salgó-tarjáni vasfinomító társulat czélja a nyers vasnak egy nagyobbszerű vasgyár felállítása útján kőszénnel való finomítása, és mindennemű rúdvas, géprészek, tengelyek, lemezek stb. előállítása által a honi vasipart előmozdítania a külföldeli versenyzésre képessé tenni”.
1868. augusztus 20-21-én Gróf Andrássy Manó – a vasgróf – vezetésével Pesten megalakult a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat 2400 darab, egyenként 500 forintos részvénnyel, azaz 1,2 millió forint alaptőkével. Az alapításban – valószínűleg a nyílt szembenállást elkerülendő- a Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület mellett Coburg herceg kivételével majdnem az összes gömöri nyersvastermelő résztvett, így gr. Andrássy Manó kohói, a betléri kohó (gr. Pálffy tulajdon), a szalóci és vígtelki kohók, a Schlosser-féle berzétei kohó, a Sárkány-család kohói és Szontagh Pál, mint a csetneki kohó tulajdonosa.
A hivatalos üzemkezdetre 1871. november 19-én került sor ünnepélyes keretek között, amikor is a társulat elnöke, gr. Andrássy Manó az érdeklődőknek és meghívottaknak bemutatót rendezett. A gyár ebben a formájában a Németországban előnyösen ismert burbachi vasgyár képmása volt, de a tervezettnél sokkal nagyobbra épült, és ezért magasabb befektetést igényelt a rendelkezésre álló részvénytőkénél.
A „mindennemű kereskedelmi, építési és szerkezeti anyagelőállítására” berendezkedett üzem kész gyártmányai a következők voltak: négyzet-, lapos- és körszelvényű rúdacélok, különböző szerkezeti idomacélok, L-, Tés Z-acélok, U- és I-vasgerendák 250 mm-es gerincmagasságig. Induláskor 250 munkást foglalkoztattak. Statisztikai adatok szerint az első évben 71 400 mázsa nyers sínt és 72 300 mázsa kész vasárut állított elő a gyár.
1962-es légifelvétel a gyárról
A XXI. század elejére ennyi maradt
Az Acélgyár 2018. július (Köszönet Csongrádi Péternek a felvételért!)
25 évvel ezelőtt még készült egy megemlékezés az évfordulóról
1881-ben a Rimamurányvölgyi Vasmű egyesület és a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat fúziójának eredményeként létrejött a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság.
A Salgótarjáni Vasfinomító Társulat 13 évi fennállása után megszűnt ugyan, de gyártelepe és szénbányái megmaradtak, és azok az új társulat egy fontos alkotórészét képezték. Rövid, önálló működése alatt a társulat közel 5 millió q barnaszenet és 750 000 q vasárut termelt. Összesen közel 683 000 forint jövedelmet mutatott ki, amelyből a befizetett részvénytőke kamatoztatására 560 000 forintot fizetett ki.
Még egy kis olvasni való:
Várkonyi-Nickel Réka – A salgótarjáni acélgyár munkás-lakóházai (1871−1945)
Várkonyi-Nickel Réka – Rimaiként élni, rimainak látszani
Van egy harmadik Nickel tanulmány is: Nickel-A rimaiak Salgótarjánban
Tudom küldeni emilben.
Ha elküldi megköszönöm, az interneten ezeket talátam fel teljes terjedelemben.