A fejlődő Salgótarján III. (kortörténet)

Részletek -néhol átszerkesztve- egy 1963-ban megjelent városi kiadványból – köszönet érte Révai Péternek –

VÁROSRENDEZÉS, VÁROSÉPÍTÉS

Az 1958-tól eltelt években dőlt el a 10 éve tartó nagy vita: hogyan tovább Salgótarján fejlesztésével. A vá­ros területén lévő ipari üzemek az elmúlt négy esz­tendő alatt jelentős változáson mentek át. Megkezdő­dött az acélgyár, a táblaüveggyár, palacküveggyár re­konstrukciója. Most kezdődik a Bányagépgyár jelentős fejlesztése. A helyi ipar, a közlekedés, és a kereske­delem átalakítása szintén nagy fejlődésen ment át. Az ipari fejlesztés mellett a Kormány 15 éves lakásépítési programjának részeként a második 5 éves terv időszakában több, mint 1400. lakást kell Salgó­tarjánban állami erőből megépíteni és 500 lakást sa­ját erőből, állami támogatással.

Erre az időszakra esik a város építésének kezdete, amikor a város központjában lévő egészségtelen, – vályogból, vert falból és homokkőből épült – lakások lebontásával biztosítunk területet közintézmények, la­kóházak felépítéséhez. Napjainkban számos alkalom­mal ülnek össze tervezők és kivitelezők, városunkat szerető emberek és vitatják az átépítés sokrétű, bonyo­lult tennivalóit. Több száz család hagyja ott a kátrány­tetős, vizes, parányi ablakos viskót, hogy modern, kor­szerű lakásban nyugodt, emberi körülmények között éljen.

A régi viskók helyén megjelennek a gépóriások, hogy a nehéz kétkezi munkát sokszorosan pótolva se­gítsék alkotójukat: az embert.

Szemünk előtt alakul át és fejlődik, a korábban városnak nevezett régi sárfészek helyén, a múlt ha­gyatékának, fáradságos, de annál felemelőbb eltün­tetésével, az új emberibb Salgótarján.

Ma már nem azon folyik a vita, hogy bontsunk, vagy a hegyeket építsük be drágán, fáradságosan és lassan, hanem azon, hogy hol bontsunk, mit tüntessünk el előbb: a Vinter-udvar környékét, vagy a Pécskő utcai, idegenek szeme előtt eltakart szégyenfoltot, vagy az Újaknai, Forgácsi,. Öreg Józsefi, Károly-ak­nai fabarakkokat. Most jutottunk el oda, hogy váro­sunk politikai múltját és az ehhez méltatlan elavult, ós­di települést együttesen vizsgálják illetékes szerveink, melynek eredményeképpen elindult egy nagyszerű vá­rosépítés, amelyben egy célt tűz maga elé a budapes­ti várostervező és a városért rajongó minden dolgozó. Nagyon sok munka vár mindannyiunkra, de együtt, megsokszorozott erővel, lendülettel haladunk nap, mint nap előre városunk építéséért.

Lakásépítés

1961-ben gyakorlatilag befejeződött a lápos rét helyéin a régi vásártér beépítése. Közel 1000 család kapott itt lakóhelyet.

A régi vásártér helyén felépült városrész

Vásártéri részletek

Az építők azután áttették munkahelyüket a megyei Tanácsház mögötti dombra, hogy a zab és kukorica táblák helyén kényelmes, összkomfortos lakásokat építsenek. 1962-ben befejeződött a domb első szakaszának építése, újabb 295 család kapott itt korszerű, kényelmes lakást.

Múlt és jelen

1961. és 1962. években megkezdődött a városközpont szanálása. A városi Tanácsháztól a Pécskő utcáig terjedő területről, a Gábor Áron útról és a Pécskő út D-i oldaláról több, mint 200 család köl­tözött át bérházakba, hogy helyükön szálló, étterem, kultúrház, könyvtár, több mint 360 lakás, üzletház, iskola, óvoda épülhessen.

A felépített állami lakásokból 1962. év végéig 120 család vásá­rolt szövetkezeti lakást.

Megnőtt a családi ház építési kedv is: 1961 és 1962. év folyamán csupán a Béke-telepen 43 család épített szabadon álló, illetve iker­rakást a KISZ lakásépítési akció keretében.

Családi házak

Lovász József úti házak

A lakásigénylők zöme egyre jobban látja, hogy lakásigénye ta­karékossága útján, szövetkezeti lakás vásárlásával, vagy államilag támogatott házépítéssel oldható meg. Sem az állam, sem az egyén egyedül nem képes megoldani a jelentkező lakásproblémát.

A Rákóczi iskola melletti bontás

… és a helyén felépült 32 lakásos szövetkezeti lakás

Utépítés, híd és járdaépítés

Mint a városfejlesztés oly sok más területén, így az utak, hidak, járdák építésénél is az 1958-U51 eltelt négy év alatt ugrásszerű a fejlődés.

A régi mocsár helyén aszfalt utakon, járdákon közlekednek az emberek

A várost átszelő 21. számú főközlekedési út sza­kaszát ez alatt az időszak alatt építették át. Az 1930­-as években ínségmunkával épített, sárba rakott idomtalan_ kövek helyett, teherbíró modern asz alt út bonyolítja le a növekvő forgalmat. A hepe-hupás, viz- és sártócsákkal tarkított főközlekedési út helyett ma már modern út köti össze Salgótarjánt Budapest­tel és az ország más városaival.

A rázós makadám út helyett korszerű aszfalt és beton út köti össze ma már Salgótarjánt és Budapestet

Az új műúton a gépkocsivezető is gyönyörködhet a táj szépségeiben

A főközlekedési út mellett nagyon jelentős a már életveszélyessé vált Csizmadia Sándor át átépítése, a Forgács-patak zárt szelvénybe helyezése, a Hajek Rezső út átépítése, a Felszabadulás út és a Rési posta út átépítése.

Külön említésre méltó a régi vásártéri városrész útjainak, járdáinak megépítése, a fiúkollégium mel­letti vasúti aluljáró kialakítása.

Az Űttörők útja: bérházaknál sem kell sárba járni az embereknek

A városnak szinte minden területén összefogott a lakosság, hogy a járdatükör kivágásával segítse az építők munkáját, tegye gyorsabbá, olcsóbbá az épí­tést.

Vízellátás

Salgótarján vizvezetékhálózatról történő vízellá­tása 1924-ben kezdődött. A szükséges vizet a Poján forrásból biztosítatták és akkor valóban csak a hiva­talokba és gazdag családok házaiba vezették be a vi­zet. A lakosság zömének vízellátását ásott kutakból biztosították.

Ivóvíz beszerzés és vízvezeték hálózat kiépítés te­kintetében a felszabadulás után indult meg nagyobb ütemben a munka. Szükséges volt több víznyerőhely feltárása és a vezetékbe való kötése, mert az ásott kutak a korábbi bányászás következtében elfertőződ­tek. Az összkomfortos lakások építése is szükségessé tette a több és jobb minőségű víz biztosítását. Igen széles körben indult meg a vízkutatás a mélyebb rétegekben. Mélyfúrási kutak (200-300) építése kez­dődött, hogy biztosított legyen a vízszükséglet. A la­kosság igényei mellett több vízre volt szüksége az iparnak is.

Városunk területén jelenleg még nincs megold­va a vízellátás rendszere. Három kézben van; a Nóg­rád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, az Acél­árugyár és a Nógrádi Szénbányászati Tröszt kezelé­sében. A vízellátás fejlesztésének üteme lassúbb volt az egyéb építkezéseknél, igy nem tudtuk minden időszakban a lakosság és az ipar részére a szüksé­ges mennyiségű és minőségű vizet megfelelően biztosítani.

Volt időszak, amikor takarékosságot kellet be­vezetni a vízellátásban, és a fogyasztásnál is ütemez­ni kellett egy-e,, területre az ivóvíz biztosítását.

A víztermelés és vízellátás javulása a mátrasze­lei völgy feltárása után következett be, amikor a termelő kutak építése befejeződött. A fővezeték építésénél igen nagy segítséget nyújtott a több, mint 5000 fő résztvevő, akik társadalmi munkával bizto­sították, hogy időben jusson el a víz a fogyasztók­hoz. A mátraszelei völgyben jelenleg is folynak víz­beszerzési és vízépítési munkálatok annak érdeké­ben, hogy a lakosság ellátása minél tökéletesebb legyen.

Jelenlegi vízmérleg:

Össz. termelés 2900 m3/nap
Üzemi felhasználás 1000 m3/nap
Lakosság részére felhasználás 1900 m3/nap
Egy főre jutó napi vízmennyiség: 56 1/fő

Országos norma: 160 l nap/f6.

1958-ban a festői környezetű Tatárárok-i völgyben az előzetes geológiai szakvéle­mények alapján mélyfúrás kezdődött. Szinte az egész város lakossága izgalom­mal várta az eredményt. Nagyon sok ember remélte, hogy a fúrás eredménye­ként meleg víz tör fel s azáltal meg lesz oldva Salgótarján város strand problé­mája.

A közel egy évig tartó fúrás 2263 méter mélyre hatolt a föld gyomrába. Sajnos vízszerzési szempontból a fúrás ered­ménytelen, jó lehet földtanilag igen ered­ményes. – A kútfúrás adatainak tudo­mányos feldolgozása után talán lehetőség nyílik arra, hogy újabb kutatás eredmény­re vezessen.

Villamosenergia ellátás

Salgótarján város villamosenergia ellátásának kié­pítésekor főleg az ipari ellátást vették figyelembe és elhanyagolták a lakosság ellátását. A város villamos­energiát vezető hálózatát igen elhanyagolták, szűk volt a keresztmetszet és a hálózatok végén nagyon in­gadozó volt a feszültség. Igen elhanyagolt volt a köz­világítás is, főleg a külső területeken.

A villamosenergia ellátás megjavítása igen nehéz körülmények között indult meg, mert a betápláló ve­zetékek keresztmetszetei is szűkek voltak és a transz­formátorok túlterheltek voltak. A felszabadulás után, de főleg az elmúlt öt évben igen nagy mértékben nö­vekedett az ipar mellett a lakosság villamosenergia igénye és fogyasztása. Város szerte emelkedett a villa­mosáramot igénylő háztartási gépek, tűzhelyek, rá­diók televíziók száma. A fogyasztás növekedésével nem volt arányos az energia biztosítás. Igen költsé­ges volt egy-egy terület rendezése. A fejlődés meg­követelte, hogy a 110 voltos feszültséget 220 voltra épít­sük át, ami meg is történt az egész városban.

Korszerűsítés

A közvilágítás megjavítása érdekében sűrítéseket haj­tottunk végre a külső perem területeken, a belső for­galmasabb részeken pedig korszerű világítást biztosí­tottunk. A korszerű villamosenergia ellátás biztosí­tására elkészült a város villamos rekonstrukciós elő­terve. Az előterv tartalmazza a távlati igényeknek megfelelően, hogy hol lesz kábelosítás és hol marad meg a légvezetékrendszer, természetesen olyan kiépí­téssel, ami az igényeknek megfelel.

Rákóczi úti részlet éjjel

A tervek szerint kezdődött el a város belső részén már végrehajtott kábel fektetési munka, és terv szerint történtek a légvezetékes átépítések, melyek tudják biztosítani a magasabb igényű villamosenergia ellátást is. Ma már láthatjuk, hogy a külső területek villamosenergi­ával való ellátása nem marad el a belső résztől és ott is ugyanazok a feltételek vannak biztosítva. Az elkö­vetkezendő években még fokozottabb feladatokat kell megoldani villamosítás terén. A kitűzött feladatok megvalósításához megvan minden lehetőség, az hogy a mai és várható fejlett technika alkalmazásával való­ban azt adjuk, ami mind az iparnak, mind a lakosság­nak minden vonatkozásban megfelel. E feladat végre­hajtása egyszerre azonban nem valósítható meg, így tartani kell azt az ütemet, amit a reális lehetőségek megengednek.

Korszerű közvilágítást kapott a vásártéri lakótelep 1962 decemberében

A közvilágítás fejlesztése

Közvilágítási           1958.      1962.

lámpatestek:                 db.          db.

Napfénycső                    –           203

Higanygőzlámpa          –           110

Egyszerű lámpatest     631     831

Kandeláber                     –            164

Fásítás, parkosítás, játszóterek építése

1956-ban új jelszó kelt szárnyra: „tegyük virá­gossá, tisztábbá Salgótarjánt”. A jelszót egymásnak adta át óvodás és úttörő, fiú és leány, ifjú és idős. Elindult egy egészséges városszépítési mozgalom. Gyermekek és felnőttek százai, ezrei ragadtak mun­kaeszközt, hogy a szemétdombok, dudvával benőtt területek helyén üde virágos parkokat, sétányokat, játszótereket létesítsenek. Hónapokon át lapátok és csákányok zajától volt hangos a Főtér. Társadalmi munkások százai szállítatták az évszázadok óta fel­gyűlt hordalékai, hogy helyébe friss, termőföld ke­rüljön rózsák, zöld fenyők, virágok és cserjék ágya­ként. És ez történt a város más helyén: a Házi Fe­renc úton, a régi vásártéren, Forgács- és Béke-tele­pen, az Új-telepen és a Bajcsy Zsilinszky úton.

A Lenin-téri szökőkút a város lakóin kívül a város nézőket is vonza

Azóta évről-évre bővül a művelt, parkosított terület, virá­got szerető város lettünk. Jólesik a hideg asztaltan elhelyezett virágtartó láda, a bérházak balkonjain virágzó muskátli látása.

A Tanácsköztársaság téri pihenőpark pajkos szökőkútjával kicsik és nagyok kedvenc helye

Hogy hogyan fejlődtünk, mutatják az alábbi számok, képek:

Gyermekeink szórakoztatására játszótereket építettünk

Játszótereink:
év db m2

1958 4 2.558

1959 1 300

1960 2 1.374

1961 3 1.706

1962 5 4.295

összesen : 15 10.733

A Magyar Nemzeti Bank előterét egyszerű, izléses park díszítik